Élet sója

Mire elég 48 óra Osloban?

Van két szabadnapod? Találtál egy kedvezményes repjegyet Osloba? Akkor irány Norvégia! Mutatom, hogy miért érdemes 48 órát tölteni a norvég fővárosban.

Véleményem szerint – jó szervezéssel, kipihent lábakkal – két nap alatt is belekóstolhatsz a fjordok és a vikingek világába. Nekünk sikerült.

Norvég túránknak csupán egyik állomása volt a főváros, s éppen ezért nem jutott rá több, mint 48 óra. Aztán tovább kellett állnunk, így nem volt más választásunk, ennyiből hozzuk ki a legjobbat.

Egy nyári kedd reggel indultunk neki osloi túránknak, csodálatos napsütésben és 20 fokban. A szállásunktól gyalog 5 percre volt a sétáló utca, amely reggel 9 után olyan üres volt, mintha senki nem lakna itt, talán, mert dolgoztak?

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Eldöntöttük, hogy a délelőttöt olyan sétára szánjuk, amely során bepillanthatunk a főváros életébe, elidőzhetünk az építészeti stílusok tanulmányozásával, megnézhetjük a legfontosabb épületeket.

Elsétáltunk a királyi palotáig a parlament, az egyetem és a színház mellett.

parlament_kicsik_DSC0792_ed_kicsik_DSC0733_from_RAW_kicsik_DSC0781_ed_kicsik
< >
Királyi palota - Fotó: dr. Szalai Krisztián

Az épületek nagy része már újkori, főleg klasszicista stílusban épült, de a legszembetűnőbb az volt, hogy nincsenek felesleges dolgok az utcákon, nincsen túldíszítés, nincsenek kovácsolt vassal vagy egyéb fémmel díszített oszlopok és kerítések, egyszerű minden. Egyszerű, de mégis megkapó, talán a letisztult formák ereje hat így. Rengeteg azonban a szobor, mondják is Oslora, hogy a szobrok városa. A királyi palota kertje szabadon bejárható, az őrségváltás csupán 6 katonát jelent, a parkban lézengők száma pedig csak vadkácsákban volt mérhető. Nyugalom van már itt is, végtelen nyugalom.

A sétáló utcáról utunkat az Oslo-fjord felé vettük, ahol elsőként, a nem mindig ilyen nyugalmas időkre emlékeztető Akershus-erődöt néztük meg. A XVIII. századig királyi rezidenciaként szolgáló várat V. Håkon építtette a XIII. században. 

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Egy biztos, ezen a helyen kétségtelenül be tudta tölteni valamennyi – védelmi és királyi – funkcióját. Lábunk legyökerezett, le kellett ülnünk, s percekig csak az innen elénk táruló fjordot nézni. Ahogyan a víz betolakszik a városba, s a város befogadja, sőt önmaga részévé teszi, az csak itt Norvégiában volt számomra érezhető. 

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Feltűnően sok volt a fjordon a hajó és sok (a „sok” fogalma itt relatív) ember közlekedett. A hajó, mint fő közlekedési eszköz vezetése és parkolása teljesen természetes, talán természetesebb, mint az autók, de hogyan is lenne ez a vikingek leszármazottainál másképpen?

Az erődből jól látható volt a Városháza, amelynek tornyai őrzik a kikötőt. Lesétáltunk és megnéztük a vörös kőből emelt jelképet.

Fotó: dr. Szalai Krisztián

A belső terek freskói az 50-es évek szovjet monumentális festményeit idézték számomra (de ez talán csak az én hibám 🙂 ). Jelenetek a mindennapi életből, a mitológiából, a történelemből. S mindez hatalmas felületeken, csöppet sem szemérmes módon.

_DSC0913_from_RAW_ed_kicsik_DSC0937_from_RAW_kicsik_DSC1073_from_RAW_kicsik
< >
Fotó: dr. Szalai Krisztián

 Itt található a terem, ahol a Nobel-díjakat adják át, s megnézhető a városatyák tanácskozó terme mellett számos olyan helyiség, ahol leginkább érezhető, hogy a norvég stílust meghatározza a viking ősi múlt, a kék szín (a fjordok után) és a fa, amely az előző kettőt köti össze.

Érezni akartuk mi is, nemcsak egy teremben, hanem a vízen is, ezért a délutánt egy hajóúton töltöttük a fjordon. Csak néztem a parti épületeket, a csónakházakat, a parkoló hajókat és összeállt a kép. Én, aki szeretem a nyüzsgést itt arra vágytam, hogy egyszer egy ilyen fjord partján álló ház teraszán ülve csak a víz és a hajók hangját hallgatva éljek. Itt nem építik egymás mellé a házakat, teljesen szabálytalan az elhelyezés, s ez adja a szabadságot és a nyugalmat egyszerre.

Fotó: dr. Szalai Krisztián

A fjord-túra során kiderült, hogy Norvégiában annyi hajó van, ahány család, azaz minden család birtokol egy kisebb, vagy nagyobb hajót. Ezzel járnak dolgozni, s ezzel kapcsolódnak ki.

Estére visszatértünk a belvárosba, ahol a norvégok egy új oldalát ismertük meg. Délután 4 óra körül, a munka végeztével – nyár lévén – mindenki betér egy étterem teraszára, s akár éjfélig is éli a társasági életét. Zene szól, jókat esznek és iszogatnak. Boldogok és kiegyensúlyozattak, ezek a norvégok. Nekünk is csatlakoznunk kellett és kipróbálni a nap folyamán oly sokat istenített fjord gyümölcsét, a halakat, a norvég, ropogós zöldségekkel. 

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Vacsora után jól esett a séta a modern architektúrájú Operaházhoz, ahol percekig szidalmaztuk magunkat, amiért nem vásároltunk előre jegyet egy koncertre. 

Második osloi napunkat a múzeumoknak szenteltük. Áthajóztunk a Bygdøy-félszigetre, amelyet a múzeumok félszigetének is neveznek. Itt ízelítőt kaphattunk Norvégia történelméből és néprajzából a Norvég Néprajzi Múzeumban. Végignéztük a századok építkezési szokásait, egy-egy épületben fiatalok népi viseletben énekeltek vagy zenéltek nekünk, a házak közötti téren pedig táncra perdültek. Meglepett, bár teljesen elfogadható, hogy házaik tetejét egykor (s egyes területeken ma is) fűvel borították be a szigetelés érdekében.

_DSC1164_from_RAW_kicsik_DSC1200_from_RAW_ed_kicsik_DSC1139_kicsik
< >
Skanzen - templom Fotó: dr. Szalai Krisztián

 A Viking Hajók Múzeuma és a Fram múzeum két különböző kor, de egy cél: felfedezni a világot. A viking hajók mellett állva még inkább nehezemre esett elképzelni, hogy hogyan lehetett hónapokat tölteni egy ilyen hajón, nemhogy még kalózkodni, kereskedni és harcolni is rajta, vele.

viking_kicsikviking_hajo_kicsik
< >
Fotó: dr. Szalai Krisztián

 Amundsennek a Fram sarkkutató hajóval sokkal könnyebb dolga volt már, meg is hódította a Déli-sarkot. 🙂

Mi a délután folyamán a Vigeland parkot hódítottuk meg.

 A szoborpark nagyon gyenge kifejezés arra, amit a turista ott talál. Az ember, a férfi, a nő, a család, a vágy, a test, a kötődés, az élet, a születés, az elmúlás és még ezer dolog és érzés az, amit ezek a szobrok visszaadnak egy csodás körítésben, a parkban. (A parkról további fotókat itt találtok.) 

Fotó: dr. Szalai Krisztián

A parkban, ahol ismét bele kellett kóstolnunk a norvég gasztronómiába, egy rénszarvas burger „személyében”.

Fotó: dr. Szalai Krisztián

 Mondhatom, egy élmény volt. Mint, ahogyan élmény volt Oslo is, még ha nem is láttunk mindent. Nem láttuk a Holmenkollen sísáncot és símúzeumot, meg még vagy két tucat másik múzeumot. Nem láttuk a hétvégi várost. Nem láttuk a Høvedoya szigetet kolostorának maradványaival, s kihagytuk a TusenFryd szabadidőparkot is.

Este azonban úgy feküdtünk le, hogy ha már csak ennyit láttunk volna Norvégiából, akkor is megérte, pedig az ország java még csak ezután jött. Norvégiai élményeinkről itt, itt és itt olvashattok. S férjem további fotóit Norvégiáról itt találjátok.

Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat. 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!