Élet sója

Büntetés külföldön élni magyarként?

Külföldre költözöl – sajnálnak. Látogatóba jössz Magyarországra – sajnálnak. Visszaindulsz – sajnálnak. Kijelented, hogy jobban érzed magad külföldön – csodálkoznak, s úgysem hiszik el. 

Öt éve minden kényszerítő körülmény nélkül külföldre költöztünk, s kényszerítő körülmény alatt elsősorban a gazdasági okokat értem. Volt munkánk Magyarországon, fizetést is kaptunk, de túl sokat dolgoztunk, s túl kevés dolgot engedhettünk meg magunknak. Azt gondoltuk, hogy külföldön nyugodtabban, kevesebb stresszel élünk majd, kicsit jobb életszínvonalon. Nem tévedtünk, azt kaptuk, amit vártunk. Egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, kiszámíthatóbb életet. Nem kolbászt a kerítéshez, hanem egy életet kerítés nélkül. 

Minden évben hazalátogatunk, pontosabban meglátogatjuk a hazánkban élő rokonainkat és barátainkat. S minden évben átélem, hogy sokan sajnálkozó hanglejtéssel kérdezik meg, ugye milyen jó itthon? A “hogy vagytok?” kérdésre meg sem várják a választ, rögtön maguk megválaszolják, “gondolom most nagyon jól, hogy itthon vagytok!”. 

Eddig csak magamban dühöngtem, hogy miért hiszi azt mindenki, aki külföldön él magyarként, az annak tulajdonképpen egy büntetés. S semmiképpen sem érezheti jól magát, mert nem a hazájában él.

Nos, ebben az évben nem hagytam, hogy megválaszolják a nekem feltett kérdést. Rögtön rávágtam, hogy jól vagyunk, de várjuk már, hogy hazamenjünk, mert nagyon jól érezzük magunkat választott hazánkban! Kerekre nyílt szemek, csodálkozó tekintetek, s hitetlenkedő mosoly volt a válasz, majd gyors témaváltás. Azaz, a messziről jött ember mondhat bármit, nem hiszem én azt el – gondolták sokan. 

Ha most elkezdeném kifejteni, hogy mennyire jól érzem magam a Bodeni-tó melletti lakhelyemen, akkor az magyarázkodásnak tűnne, s szerintem nincs is rá szükség, hiszen, aki olvassa a blogot, vagy aki járt már nálunk, s akár csak egyetlen napot is töltött velünk, az tudja, hogy mennyire jól érezzük magunkat a csöndes kis falunkban, a fantasztikus barátainkkal, a nyugodt munkahelyi légkörben, a biztonságban. 

Na, de hogy meggyőzzem a sajnálókat, azon rokonaim és barátaim reakcióit – akik már jártak nálunk – is megfigyeltem az elmúlt két hétben Magyarországon. Náluk elmaradt a sajnálkozó tekintet, s inkább azt feszegették, hogy milyennek látjuk az országot, mert kívülről mégis másképpen látszik minden. A versenydíjas megnyilvánulás az egyik barátnőm anyósa száján csúszott ki: “Nagyon jó lehet nálatok, mert a gyerekek mindig annyira kipihenten, nyugodtan jönnek tőletek haza, s egész évben azt várják, hogy újra mehessenek.”

Igen, mi is éppen ezért érezzük jól magunkat itthon, Németországban, s persze ez nem jelenti azt, hogy amikor meglátogatjuk a rokonokat és barátokat, akkor ott ne éreznénk jól magunkat. 

DE! Ne tessék engem sajnálni, mert külföldön élek! Irigykedni se tessék, hanem tessék úgy élni, ahogy szeretne, a lehetőség mindenkinek adott, Magyarországon is és külföldön is. Az élet pedig rövid és megismételhetetlen! Mondjak még ilyen bölcsességeket? 

Aki nem hiszi, hogy nekünk ez nem büntetés, azt szívesen látjuk!

 

Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Bagó Tünde says: (előzmény @Laszlo Tikk)

    Ismerősek a tapasztalatai, s sajnos mi is sokszor látjuk Magyarországon ezeket a problémákat! Köszönöm a hozzászólást! Üdv Élet sója blog

  2. Bagó Tünde says: (előzmény @Bajusztria)

    Ohh, látom másnak is vannak érdekes tapasztalatai! Köszönöm, hogy leírta! Teljesen megértem, hasonlóan vagyunk mi is!További sok sikert!Üdv Élet sója blog

  3. Bajusztria says:

    Üdv mindenkinek! Az én anyám azt nem hiszi el, hogy Ausztriában van rendes étel, sárga a tojás, és elég jó a pirospaprika. Ha hazamegyünk, lemondó arccal azt kell mondanom a kérdésekre, hogy: nagyon-nagyon nehéz. Ilyenkor mindig sajnálattal lapogatnak meg és mondanak valami hülye közhelyet az életről, (meg a kolbászos kerítés is szóba szokott kerülni). Hónapokig nem mondtuk el, hogy vettünk itt egy házat, mert összedőlne a kis világuk otthon, ha fel kéne dolgozni, hogy egy keresetből, heti 38 és fél óra munkával, hárman (egy kisgyerekkel) ragyogóan lehet élni, enni, ruházkodni és nyaralni is. Ha véletlenül azt mondjuk a barátoknak, hogy itt mennyire klassz, működik a rendszer, szeretjük, hogy nem kell ügyeskedni, akkor egyszerűen látszik, hogy nem hiszik, de már megkaptuk szembe is, hogy hazudunk.

  4. Laszlo Tikk says:

    Udv, mi mar regen kint elunk, most mult 30 eve hogy kint elunk az USA-ban egy kisvarosban, Indiana allamban. Nyugdijba mentem 8 eve a nagy cegtol, most egy kis csaladi vallalatnal dolgozom, igy mar evi 5 honapot toltunk itthon. Szivesen jovok, szivesen megyek vissza. Mivel gyakran jovunk nem latunk ugrasszeru valtozast, de igyekszunk a pozitivokat is eszrevenni, mert a negativok ugyis szemet szurnak. Szemet mindenhol, nem uritik a kukakat, azok meg kicsik is mindenhol. Sok a hajlektalan es a keregetok. Szepek az uj buszok, trolik, uj villamosok. Rengeteg uj epitkezes, toronydaru erdok a varos felett. Autoval kozlekedni a varosban nem konnyu, s mindenki ellene dolgozik, A hidon a busz koveti a biciklist, ez egy vicc, mikozben van kulon biciklis sav is. Tul sok a pihent agy, magasabb pozicioban. Most olvastam, 2 feluljaro elbontasan gondolkodnak, megall az esz, na ilyenkor jobb visszamenni.

  5. Örülök, hogy más is ezt érzi, tapasztalja! Köszönöm, hogy olvasott és köszönöm a hozzászólását is! Szép napot! Üdv Élet sója blog

  6. Domonkos Izabella says:

    Jó írás. Ugyanilyen problémákkal küzdök.
    Nekem még a kedvencem a kérdés, amit tanult barátaim is örökké nekem szegeznek: és most mi lesz a Brexit miatt? Well … én is ugyanazokat a híreket olvasom,mint ti, mondom én …
    És igen, mindig be akarják bizonyítani, hogy miért rossz nekem külföldön és mi mindenről maradok le, mert nem Mo-on élek.
    Eközben én élvezem az ‘új’ életemet és el nem cserélném a ‘régi’ magyarországiért.

  7. Bagó Tünde says: (előzmény @Blueberry)

    Egyetértek! Mindenkinek a saját személyiségétől is függ, hogy hol érzi jól magát. No meg a körülményektől is. Szép helyen lakhat, Edinburgh még esőben is szép lehet! Szép napokat és köszönöm a hozzászólást! Üdv Élet sója blog

  8. Egyetértek kedves Zsuzsanna, én is szeretek itt élni! Sajnos Magyarországra néha már nekem is nehezemre esik menni. Jobban örülök annak, ha a szülők, barátok ide jönnek ki.

  9. Zsuzsanna Fazekas says:

    Minden betűjével egyetértek. Németországban élni nagyszerű, nyugodt, kiszámítható. És nem utolsósorban nagyon szép ország, kedves emberekkel!!!Magyarországról inkább nem írok semmit, mert inkább szeretném elfelejteni, hogy valaha közöm volt hozzá!!!

  10. Blueberry says:

    Mondjuk esetemben sokan hiszik, hogy itt (Edinburgh) viz helyek penz esik az egbol es az ember lanya csak ugy hazaruccan egy ket hettel elobb bejelentett vacsira. Erm, hat nekem nincs ca 600 fontom egy vacsira.
    Engem az “ozonvizben” tett kirandulasokert sajnalnak. 🙂 Mondjuk ahhoz azert szokni kellett, de szerintem mar nott egy reteg viasz a boromon. 🙂
    Szerintem, hogy ki hol erzi jol magat az pontosan omyan “logikatlan”, mint, hogy ki kibe zug bele. En sosem gondoltam, hogy itt ragadok, aztan megis. Pedig mostanaban egyre bagyobb a kaosz es a bizonytalansag errefele.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!