Élet sója

Mert ilyenek ám a németek

Sablonosság és szűklátókörűség csupán azt a három dolgot elmondani a németekről, hogy foci, sör és autók – mondja Ilona, aki már 35 éve figyeli belülről választott hazája lakóit. 

Egy padon ülünk a pékség előtt, a véletlen hoz össze minket, s persze a magyar nyelv. Beszélgetni kezdünk, s magam sem tudom, hogyan jutunk el a finom itt a kávé mondattól egy nép átfogó elemzéséig, de már javában analizálunk, mire feleszmélek.

Tudja mikor éreztem először úgy, hogy kezdek én is német lenni? – kérdezi, amikor már a magyar barátaimmal is úgy kezdtem a beszélgetést, hogy feltettem a kérdést: Hogy vagy? 

(A németek szinte minden találkozás alkalmával Wie geht’s? – Hogy vagy? kérdéssel kezdik a beszélgetést, s meg is várják a választ – szerző megj.)

S akkor is meglepődtem, amikor egy magyarországi út során már azt mondtam, hogy a német vajas brezel (perec) sokkal jobban ízlik, mint a magyar vajas kifli –  mondja miközben beleharap egy brezelbe.

Ennél azonban sokkal több jellemzője van ennek a népnek, s már sorolni is kezdi a végeláthatatlan jellemzőket egy szociológus által is megirigyelhető magabiztossággal, megfűszerezve egy humorista szatírikusságával: 

Látott már olyan népet, amelyik annak örül, hogy az állam rekordmennyiségű adót szedett be az elmúlt évben? 

Vagy van másik olyan népség, akik ennyire szabálykövetőek? A moziban még akkor sem ülnek máshová, mint  ahová szól a jegyük, ha félig üres a terem. S éppen ez a szabályosság az, ami miatt én már 35 éve szeretek itt élni. Persze nincs ezzel mindenki így! – nevetve mondja.

Ahogy sokan kiborulnak a német bürokráciától is. Én megtanultam élvezni, elfogadtam, hogy a németek a bélyegzők és formanyomtatványok népe. Legalább rend van, s ez tetszik nekem!

Tudja mi volt a legtöbbször elhangzott válasz az elmúlt három évtizedben, arra a kérdésre, hogy te milyen ételt hozol a buliba? Krumplisalátát! 🙂

Észrevette már, hogy kb. 2000 féle formájú söröskupakjuk van? S nincs egységes sörnyitójuk? Nos, mert ők még egy teknősbéka páncéljával is kinyitják a sört!

S azon is jót mulatok, hogy amíg más népeknél egy jó történet kedvéért hajlamosak kicsit ferdíteni az igazságon, addig a németeknél ez fordítva van. Az igazságot soha nem szabad beáldozni egy jó történet kedvéért. 

Kicsit bosszantó tulajdonságuk, hogy mindig mindenkit korrigálnak, még akkor is, ha az eltérés jelentéktelen. Amennyiben a “mikor volt a sörfesztivál?” kérdésre azt válaszolja, hogy októberben, az édes kevés, minimum hárman ugranak és kijavítják, hogy október 12-17. között volt az a bizonyos fesztivál. 

S tapasztalta már, hogy sehol nem alakul ki olyan bombatámadáshoz hasonló állapot szilveszterkor, mint Németországban? Valószínűleg Vietnámban nem zúgtak úgy a bombák, mint itt.  A németek piromániások.

Valahol azt olvastam, hogy a német humor olyan, mint a német kenyér: sötét, száraz, s nem mindenkinek ízlik. Na de én ezzel nem értek teljesen egyet. S tudja miért? Mert a német humor fejlődik, s szerintem nemcsak sötét és száraz kenyereik vannak, hanem igazán különlegesek és finomak is. Kóstolta már a diós vagy a pirított hagymás kenyeret itt?

Elképedek, hogy egy olyan krimi, mint a Tatort (Tetthely – szerző) már-már tradíció. Amikor idejöttem már akkor 12 éve futott, s még ma is rengetegen ülnek le és nézik, s én 35 éve nem értem, hogy miért!?

Fotó: Tatort hivatalos weboldala

Ahogyan nem értem a biztosításokhoz fűződő érdekes kapcsolatukat sem. A vejem többet beszél a biztosítási ügynökével, mint a saját anyjával. Valami átlag feletti fantáziával biztosítanak be mindent, s úgy hiszem, hogy legalább 80 millióan lennének boldogabbak, ha lenne egy olyan biztosítás, amellyel arra köthetnek biztosítás, ami nem fér bele az összes többi biztosításba. Érti?

Egyszer szeretnék azzal az emberrel találkozni, aki koktél helyett a colát és a narancslevet kezdte el összekeverni, s Spezi-nek nevezte el (Spezi havert is jelent a német nyelvben – szerző). Na az egy atomvillanás az ízlelőbimbóknak, de a németek imádjak. Én meg őket imádom, az összes lehetetlenségükkel együtt.

Fotó: Spezi weboldala

Elfogyott a mosószerem, megyek s veszek valami biot, mert ugye itt minden bio!

S azzal az amatőr szociológusba oltott humorista Ilona felpattant elektromos bicajára és amilyen gyorsan elhadarta véleményét a németekről, úgy el is viharzott. 

Mi meg csak ültünk ott a férjemmel és nem tudtuk, hogy képesek leszünk-e a nevetést abbahagyni, amit inkább Ilona stílusa váltott ki, mert ugye mondandója mögött bizony sok igazság rejlik!

A cikkben szereplő hölgy nevét megváltoztattam!

 

Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat. 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!