Rotterdam, Hollandia – Norbi az utcákat járja, s minden jó témáért kezét nyújtja. Ezekben a napokban a holland közvéleményt éppen a Mikulás (Sinterklaas) és segítője Fekete Péter (Zwarte Piet) kavarja fel, nem elsősorban a magukkal hozott ajándékok miatt.
“Ha hirtelen három hasonlóságot kellene találnom Magyarország és Hollandia között, akkor azt mondanám, hogy a sál az hollandul is sál (sjaal). Az órát ugyanolyan logika szerint mondjuk, ahogy otthon (ami az angol kifejezésmód ellentéte, tehát a 18:30 az itt is fél 7.) December 5-én reggel pedig Hollandiába is megérkezik Mikulás, azaz a Sinterklaas.
Nagy a szakálla, piros a ruhája, ezen kívül viszont igencsak eltér a miénktől. A Mikulás itt sokkal nagyobb ünnep, mint a Karácsony. A gyerekek általában csak ekkor kapnak ajándékot. A legtöbben december 24-én például estig dolgoznak, mint bármelyik másik hétköznapon. 25-én és 26-án pedig csak egy közös ebédre gyűlnek össze a családok, közös programokat szerveznek, vagy vidéki rokonokat látogatnak.
Mikulás története is igen eltérő. Egyrészt Spanyolországból jön, ami egy félrefordításnak köszönhető. Erről egy 1810-es versike is megemlékezik, mint hivatalos írásos dokumentum. Másrészt gőzhajó, illetve hófehér lovak segítik útját, amúgy pedig biciklivel közlekedik. A legérdekesebb azonban segítője Zwarte Piet, azaz Fekete Péter.
Én már gyerekkoromban is nagyon szerettem a krampuszokat, de hogy itt nagyobb sztárok a fekete segítők, mint a Mikulás, az nem kérdés. Az üzletek kirakataiban legtöbbször csak kötelező kellékként szerepel a Mikulás. Ma Utrecht-ben jártam, a vasútállomáson Zwarte Piet játszóház fogadott, az utcán pedig egy 10 fős zenés társaság jött velem szembe, amelynek tagjai mind Zwarte Piet-nek voltak öltözve. Tehát dominanciája vitathatatlan. De lássuk, ki is az a Zwarte Piet, azaz Fekete Péter?
Nem krampusz és nem is a kéménytől lesz kormos. Ő egy fekete rabszolga. Amíg a fehér Mikulás biciklizik, Zwarte Piet szalad utána. Amíg fehér, dússzakállú, tisztes öregúr a megfontolt jótevő, addig fekete segítője egy bolond, folyton vigyorgó, csetlő-botló ostoba karakter. Ezek után persze nem is kell mondanom, hogy minden gyerek Zwarte Piet akar lenni! Befestik feketére az arcukat, piros rúzzsal emelve ki nevető szájukat.
Fekete Péter az elmúlt évek egyik legnagyobb vitáját robbantotta ki Hollandiában. Egyesek szerint ugyanis Zwarte Piet a rasszizmusnak kedvez és a sztereotípiákat erősíti. A fekete bolond szalad a fehér jótevő után – persze ez így egy végletekig leegyszerűsített álláspont, de igazságtartalma helyes.
Tavaly New York-ban és Amszterdamban Zwarte Piet ellenes felvonulás is volt. Pár héttel ezelőtt (november 17-én) például verekedés tört ki Goudában egy hasonló tüntetésen, ahol 90 embert tartóztattak le.
Az afro-amerikai kisebbség (főleg a volt holland gyarmatokon) ugyanis nem nézi jó szemmel, hogy a karakter egyáltalán létezhet egy ennyire toleráns és elfogadó országban. A tüntetések után készült egy kutatás is a témáról, amelyből kiderült, hogy a megkérdezettek 92%-a nem tartja valósnak a problémát és 91% ellenzi, hogy megváltoztassák a karaktert.
A másik oldal (többek között Mark Rutte holland miniszterelnök) viszont a hagyománnyal érvel és azzal, hogy Fekete Péter éppen az elfogadást segíti, hiszen minden gyerek érte rajong, csodálja őt, viccesnek tartja, ami éppen lebontja a falakat. Nem élek itt annyira rég óta, hogy meg tudjam ítélni a helyzetet, de érdekes, hogy a blogom egyik afro amerikai követője lecserélte a profilképét és a facebook-os borítóját is tiltakozó szövegekre. Szóval a probléma igen is aktuális. Az amszterdami polgármester szerint például az lenne a megoldás, ha kivezetnék az állami ünnepségekről Fekete Pétert, vagy ha fokozatosan megváltoztatnák karakterét (például elhagynák a nagy széles piros szájat és komolyabb feladatot bíznának rá, mint a cukrok szétdobálását).
Érdekes ez a gyúlékony vita éppen egy olyan ünnepen, amely a szeretetről, a békéről és egymás elfogadásáról szól. Talán nem is az “érdekes” erre a legjobb szó, de ha más szinonimát keresek, akkor azzal már állást is foglalnék. Ezt pedig nem akarom.
Kiss Norbert Ádám,
Rotterdam, Hollandia
Az adventi sorozat többi cikkéért kattints ide: Németország, Spanyolország, Toszkána, Finnország, Anglia, Svédország, Albánia, Írország, Dánia
Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: