Unod az állami ünnepségeket? Agyadra mennek a koszorúzások, a Kőszívű ember fiai a tévében? Úgy csinálnál valami egészen mást, amivel ugyan tisztelegsz az ünnep és a márciusi ifjak előtt, de nem kell politikusok unalmas beszédeit hallgatnod? Akkor kirándulj, látogass el Kiskőrösre, Petőfi szülőfalujába!
Emlékszem, évekkel ezelőtt, amikor még nem vezetett autópálya Budapestre Szegedről, s el szerettünk volna jutni Székesfehérvárra a szülőkhöz, átvezetett utunk Kiskőrösön. Soltvadkerten megálltunk egy jó fagyit enni, majd vágtattunk át a Kiskunságon, miközben Petőfi szólt hozzánk:
“Nagy sokára egy-egy
Tanya tünedez fel, boglyák és kazalok,
Rajtok varju károg, itt-ott egy mogorva
Komondor csavarog.
Tenger szántóföldek
Terjednek szerteszét, rajtok áldott búza,
Lefelé hajlanak, kalászaikat a
Nehéz mag lehúzza.”
Petőfi Sándor: Kiskunság (részlet)
Mire a fagyit elnyaltuk, már Kiskőrösre értünk, s elrobogtunk Petőfi szülőháza előtt. Mai napig bevésődött az út mellett álldogáló, aprócska, nádfedeles, zöld spalettás házikó. Legalább tucatszor mondtam el, hogy egyszer nézzük meg. S egyszer megnéztük. Holott már láttuk, mert gyermekkoromban legalább egyszer elvittek osztálykirándulásra bennünket, a legnagyobb magyar költő szülőházába. Felnőttként azonban egészen más.
Másként értékeljük a múzeumot, amely nemcsak egy költő indulásának, hanem a XIX. századi alföldi életnek is tanúja volt. A tárgyak, amelyek egy családé, a Petrovicsoké voltak, de sok száz hasonló alföldi családé is lehettek volna. S ma már nemcsak az aprócska ház, hanem egy irodalmi múzeum, s az azt összekötő műfordítói szoborpark is várja a látogatókat. Az irodalmi múzeumban a várostörténeti és Petőfi-emlékmű kiállítás mellett a kedvencem az a rész volt, amely bemutatta, hogyan él tovább Petőfi Kiskőrös és a világ gondolkodásmódjában. Ezzel szoros összefüggésben álldogálnak a szoborparkban azok a külföldi költők, műfordítók, akik Petőfi verseit más nyelvekre lefordították. Tudtátok, hogy ma már több, mint 50 nyelven olvashatóak a versei? Persze szoborból most még csak alig van több egy tucatnál, de folyamatosan bővül.
A múzeum másik igazán érdekes kiállítása, a Petőfi életéhez vagy életművéhez kapcsolódó képzőművészeti alkotások galériája volt.
S, ha már megálltunk a városban, akkor kicsit még nézelődtünk, s elsétáltunk a Szlovák Tájházba, ahol egy szórólap formájában érdekes felfedezést tettem. Kiskőrösön van egy Közúti szakgyűjtemény. A múzeum kiállítása 1974 óta fedett- és szabadtéren mutatja be az út- és hídépítés, fenntartás relikviáit. Itt található az a gőzúthenger is, mely a “Robog az Úthenger” c. nagysikerű TV film főszereplője volt. Érdemes megnézni élőben is és persze a sok jó színészt felsorakoztató sorozatot is.
Kirándulásunk egyik csúcspontja azonban a Falu végén kurta kocsma volt. Nem, nem verselek ismét, hanem ebédelek, jó kis pandúrlevest a Kurta kocsma étteremben Kiskőrösön, amely tényleg a falu végén van és az ember onnan nem lát mást, mint
“Ott van a délibáb
A láthatár szélén… nem kapott egyebet,
Egy ütöttkopott vén csárdát emelt föl, azt
Tartja a föld felett.
Emerre meg gyérül
A legelő, végre a nyoma is elvész,
Sárga homokdombok emelkednek, miket
Épít s dönt a szélvész.”
Petőfi Sándor: Kiskunság (részlet)
Kerekedjetek fel családostól március idusán, s látogassatok el Kiskőrösre, egy jó nap reményében, tisztelegve a költő előtt, aki felpattant abban a kávéházban, elszavalta a híres költeményét és ezzel elindította a változás eseményeit.
Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.
