Vallatószék 11. – Tűvarázslat
A kreativitás, mint az élet sója – Interjú a Tűvarázslat blog szerzőjével
Első látásra azt hiheti az Olvasó, hogy ma az Élet sója blog profiljától teljesen eltérő riportot olvashat. Ez egyáltalán nem így lesz, sőt….
A bloggerközösségen belül – amelybe én és a blogom is tartozunk a Nők Lapja Cafeblog oldalán – keddenként egymással készítünk interjúkat, hogy közelebb hozzuk a bloggereket az olvasóikkal.
Ma, Teési-Vass Zsuzsannát ismerhetitek meg, aki a Tűvarázslat blog szerzője.
A blog alcíme: rongymániás, foltvarrós, varrótanfolyamos. Azaz, egy kreatív blog.
S akkor itt jön a csavar, hogy mit is keres ő most itt, nálam. Én választottam őt interjúalanynak, s végül ő mondta ki, hogy mit is keres itt.
Motivációm az volt, hogy megismerjek egy olyan bloggert, akinek az írásait sok olyan ismerősömnek ajánlottam már, akik szeretnek varrogatni, ötleteket keresnek. Láttam, hogy Zsuzsa önmagából inspirálódik, lelkesen mutatja be saját munkáit, s olyan technikákat, amelyek megtetszenek neki a világban. Kíváncsi voltam a bloggerre. S akkor jött a kérdezz-felelek, ahol a végén kérdés nélkül Zsuzsa egyszer csak – mintegy ars poeticaként – ezt mondta:
„Úgy gondolom, az embereknek nagy szükségük van arra, hogy szabadon szárnyalhassanak, megmutassák, leginkább önmaguknak, milyen szépségeket képesek alkotni a két kezük munkájával.
Erre azért van szükség, mert a legtöbb munkahelyen megmondják, mi a dolgunk, mit és hogyan várnak el tőlünk, így szépen lassan azt hisszük, hogy nincs is szükség önálló gondolatokra. Alkotás közben magunk döntünk, mit és hogyan akarunk látni és láttatni, szabadon szárnyalhat a fantáziánk. Az alkotás feltölt, kifényesíti a hétköznapi rohanásban megtört lelket, és magabiztossá tesz.”
Ezzel Zsuzsa kimondta, hogy mi az Élet sója. Kimondta, hogy lehet az varrás, főzés, írás, fotózás, minden, ami kreativitást, önálló gondolkodást igényel, megfűszerezi az életünket.
Ismerjétek meg most, ki is az a hölgy, aki a blog és a fenti ars poetica mögött áll.
- Minden útnak van eleje, a te varrói utad hol kezdődött?
- Igazából, ha visszagondolok a gyermekkoromra, már akkor is próbálkoztam a varrással, persze kisebb-nagyobb sikerrel. A technika órákon is tanultunk varrni, de valahogy ott sosem szerepeltek a munkáim azok között, amelyeket példaként mutogatott a tanárunk. Talán az lehetett az oka, hogy én már akkor is mindig egy másik utat jártam, nem szerettem ugyanolyat csinálni, mint mások. Az enyém valahogy minden alkalommal kilógott a sorból, így vagy értékelhetetlen, vagy közepes minősítést kapott. Otthon, a családban mindkét nagymamám varrt, hímezgetett, én meg néztem őket, ahogyan csinálják. Érettségi után aranyműves vagy fogtechnikus szerettem volna lenni, de időközben kiderült, hogy fém allergiám van, így a női ruhakészítő szakma mellett döntöttem. Az iskola után, azonban másfelé vitt az utam, dolgoztam vendéglátásban, kereskedelemben, aztán jöttek a gyerekek. Akkoriban elég unalmas ruhákat lehetett kapni rájuk, úgyhogy akkor vettem elő a tudományomat először. Előkotortam emlékeimből, tanulmányaimból mindent. Varrást, kötést, hiszen akkoriban a kabátokhoz színben passzoló sapka – sál- kesztyű szetteket nem lehetett olyan könnyen találni. A gyerekeim imádták az egyedi darabokat, én meg rengeteget tanultam abban az időben, olyasmiket, amit iskolában nem tanítanak, főleg nem egy ruhagyári tanműhelyben. Miután ötven felé munka nélkül maradtam, újból visszanyúltam a hobbimhoz, hátha lehet kezdeni vele valamit. Felfedeztem az új technikákat, nemcsak a varrás területén, hanem informatikailag is. Elkezdtem dokumentálni a munkáimat, leírások, majd fotók készültek, s minden együtt állt egy bloghoz. No meg a facebookon való megjelenéshez. Láttam, hogy sok az érdeklődő rongymániás, varrni szerető ember, akik várják az ötleteket. Ekkor jött a Blokk-tanoda ötlete a blogra, ahol fázisfotókkal mutattam meg, hogyan is lesznek a foltokból blokkok. A Nők Lapja Cafeblog oldalára véletlenül tévedtem fel, s megláttam a VIP programot. Tudtam, hogy nekem ide azonnal be kell neveznem.
- Mit hozott neked a blog, a Nők Lapja Cafeblog?
- Rengeteg ismerőst, lehetőséget hozott. Tanfolyamokat is tartok időnként, néha munka is akad, de amire igazán vágyom, az még nem jött szembe. 🙂 Nagyon szívesen írnék cikkeket ebben a kimeríthetetlen témában kreatív magazinokba. Sok új dolgot is megtanultam a blog miatt, vagy általa, amelyekkel nem biztos, hogy foglalkoztam volna. Éppen ezért is gondolom azt, hogy mindig érdemes új dolgokba kezdeni, mindegy hány éves az ember. Rengeteg pozitív visszajelzést kapok, átlagban 70 országban olvasnak. Számomra fantasztikus dolog, hogy ennyi ember kíváncsi az írásaimra, pedig a blogom egy réteg blog, nincs benne semmi bulváros. Sokan hálásak azokért a posztokért, amiben megmutatom mit és hogyan lehet elkészíteni, szeretik, ahogy “szájba rágom” a fázisokat.
- Melyik bejegyzésedet tartod a legkülönlegesebbnek? Miért?
- Melyik a legkülönlegesebb? Ohh, azt én nem tudom megállapítani, számomra mindegyik az. Alapjában véve két csoportra oszthatóak, az egyikben a saját munkáimról írok, a másikban megmutatom az érdeklődőknek, milyen csodálatos kézimunkák készülnek, különböző technikákkal a világban. Sokan nem tudnak az interneten tájékozódni, így szeretik ezeket a típusú posztokat is.
- Melyik munkád volt a legnehezebb? S miért volt nehéz? Született róla bejegyzés?
- A legnehezebb munkám az volt, amikor szembesültem azzal, ahogy elrontottam, túldolgoztam egy szépnek induló darabot. Az első bejegyzés még Szerelem cím alatt indult, a másodiknál is élt még a szerelem, s végül szembe kellett néznem vele, hogy ez a szerelem véget ért. Ahányszor ránézek, annyiszor verném falba a fejem. Talán el kellene ajándékoznom, de mivel bajom van vele, biztosan nem fogom. Elképzelhető, hogy egyszer újra elkészítem és időben hagyom abba a tűzést rajta.
- Melyik bejegyzésed volt a legnépszerűbb? Mit gondolsz miért éppen az?
- A legtöbben, 3197-en a Tőled neki posztra kattintottak, talán jókor született és jókor került adásba.
- Hol ismered meg a legújabb trendeket?
- Amikor éppen nem az általános háziasszonyi, anyai teendőimmel vagyok elfoglalva, akkor folyamatosan a varrással foglalkozom. A varrógép mellett ülök, vagy a neten böngészek, blogokat olvasok mások munkáiról, vagy a Pinterest oldalain nézelődöm. Ez egy nagy kincsesbánya minden témában.
Zsuzsa varrószobája a maga naturalisztikus valóságában – ahogy ő kommentálja.
- A család többi tagja is hasonlóan kreatív, mint te?
- A fiam nagyon jól rajzol és fest, van egy képe, amit egyszer szeretnék mozaiktechnikával megvarrni. A férjem egyedül építette fel a házunkat, különleges képességgel tud a semmiből is megcsinálni, megjavítani bármit. A lányaim nagyon kreatívak a kommunikáció és a szervezés terén. Szerintem mindenkinek van egy olyan adottsága, amire rá lehet húzni, hogy kreatív, találékony, csak sokan nem hiszik el magukról.
- Kaptál már negatív kritikát? Hogyan reagáltál? Megviselt esetleg?
- Amikor az ember kiteszi magát, véleményét, munkáját a nyilvánosság elé, bizony találkozik ilyen-olyan véleménnyel. A többség örül, szereti a bejegyzéseimet, de természetesen néha akad másmilyen megnyilvánulás is. Ha jogos a negatív kritika, akkor igyekszem változtatni, ha nyilvánvalóan ellenszenvből ered, azzal nem foglalkozom, nem szerethet mindenki. Én sem szeretek mindenkit, nincs ezzel semmi baj. Zártak engem már ki facebook-os csoportból is, mert zavarta őket a hajnali pittyogás, amikor jelezte a telefonjuk, hogy megosztottam náluk valamit. Van ez így, sok félék vagyunk, így kerek a világ.
- Gondolom azért sokkal jobb érzés pozitív visszajelzéseket kapni!?
- Nagyon jó érzés az, amikor olyan levelet kapok, számomra ismeretlen nőktől, hogy azért álltak neki varrni, mert olvasták az írásaimat, és megkívánták a varrást, az alkotást. Azért kezdett bele számára teljesen új dologba, mert látta nálam, elolvasta, amiket írok és megpróbálta. Ő, akinek soha eszébe sem jutott, és önmaga is csodálkozik azon, hogy mire képes. A sikerélményt nekem köszöni, pedig Ő dolgozott meg érte. Sok ilyen van. Amikor Frankfurtban voltam, nem tettem be időzített írásokat, kíváncsi voltam hiányzom-e valakinek? Feltűnik-e bárkinek is, hogy nincs újabb bejegyzés? Amikor benéztem a leveleim közé, többen is kérdezték, mi van, beteg vagyok? Mi lesz a reggeli olvasnivalójukkal? Az ilyen reakciók abszolút felülírják azokat, amiket nem feltétlenül a szeretet ihletett. Úgy gondolom, az embereknek nagy szükségük van arra, hogy szabadon szárnyalhassanak, megmutassák, leginkább önmaguknak, milyen szépségeket képesek alkotni a két kezük munkájával. Erre azért van szükség, mert a legtöbb munkahelyen megmondják, mi a dolgunk, mit és hogyan várnak el tőlünk, így szépen lassan azt hisszük, hogy nincs is szükség önálló gondolatokra. Alkotás közben magunk döntünk, mit és hogyan akarunk látni és láttatni, szabadon szárnyalhat a fantáziánk. Az alkotás feltölt, kifényesíti a hétköznapi rohanásban megtört lelket, és magabiztossá tesz. Nem szabadna az iskolapadból kilépve, lemondani az alkotás öröméről. Én ebben igyekszem segíteni azokat, akik olvasnak engem.
- Ennél szebb gondolatokkal be sem fejezhetjük az interjút, köszönöm és nagyon sok sikert kívánok a blogodhoz. Remélem hamarosan a kreatív magazinok is ráébrednek, hogy szükségük van Teési-Vass Zsuzsára!
Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.
