A Lago Maggiore, Olaszország második legnagyobb tava, számos kis szigetet rejt. A partról nézve szinte el sem lehet dönteni, hogy melyiken is kötnénk ki a legszívesebben? Melyikről csodálnánk meg a tavat körbevevő Alpok csúcsait, a part mentén zöldben pompázó dombokat, a tó minden órában más színben játszó vizét?
Idő hiányában ki kellett egyet választanom, s talán neve, vagy a partról nézve rejtegető mivolta a Madre, azaz Anya szigetére esett. Amikor a hajó közelített még fogalmam sem volt, hogy mit látok majd. Úgy tűnt, mintha egy zöld pamacs úszna a tavon, s csak egyetlen kis kőépület figyelne őrzőként.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Közelebb érve kezdtem sejteni, hogy a fák mögött kastély, s kápolna is megbújik.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Majd a hajóról kilépve akácvirág, pünkösdi szegfű és citrus illat kúszott felém. Ez már több, mint sziget, több, mint egy családi birtok. A part menti sétányon rododendronok virágai kísértek, egzotikus növények, kaméliák, eukaliptuszok, olajfák bukkantak fel. Egy botanikus kert, egy mediterrán sziget.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
A kastélyhoz közeledve Puttók kacsintottak rám,
Fotó: dr. Szalai Krisztián
majd feltűnt a kissé reneszánsz hatást hordozó, olasz villa spalettáival és falán kúszó növényzettel.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Pillanatok alatt átjárta ereimet ezernyi olvasmány- és filmélmény, amely a jelentős olasz nemesi családok életét hivatott bemutatni. Hallottam, amint a kisasszonyok a kertben trécselnek,
Fotó: dr. Szalai Krisztián
az ifjú urak cipői kopognak a kőlépcsőkön miközben feléjük tartanak.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Egy idősebb úr a kastély előtt kertészek hadának ad iránymutatást,
Fotó: dr. Szalai Krisztián
miközben a napóra lassan a délutánba fordul, s a birtok lakóinak, Borromeo úrnak és családjának a kastély falai adnak hűsítő védelmet.
A gyermekek bábszínházat néznek,
Fotó: dr. Szalai Krsiztián
Borromeo úr leveleket ír,
Fotó: dr. Szalai Krisztián
felesége pedig az esti vendégfogadás előkészületeit ellenőrzi.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
S a történetem akár 500 év óta minden pillanatban igaz is lehet, hiszen a Borromeo olasz család ennyi ideje birtokolja a szigetet – másik két szigettel egyetemben a Lago Maggiore tavon.
Egy dolog miatt nem lehet csak igaz, nem laknak itt jelenleg, így mi, látogatók élvezhetjük a kertet, amelyet különleges növényfajokkal, a világ minden tájáról népesítettek be.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Az illatok mellett madarak hangjai, pávák – akik szabadon járnak-kelnek – párbeszéde, s fácánok sikongatása tölti meg a szigetet.
A kastéllyal szemben aprócska kápolna kér magának figyelmet,
Fotó: dr. Szalai Krisztián
amelynek egyik oldalánál szűk utcácskára pillantottam be, s ezt láttam.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Itt még az illemhely is megkapja a kellő figyelmet.
Hálás vagyok Borromeoéknak, hogy meghívtak az Isola Madre szigetre. Nehézre sikerült a távozás a nap utolsó hajójával, mert legszívesebben itt maradnék örökre, s csak nézném az Alpok távoli csúcsait, a fodrozódó tavat, s használnám Borromeo úr íróasztalát, hogy mindezt leírjam.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Viszlát sziget, te mediterrán anya!
Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: