A francia Riviéra, a Cote d’Azur egy felkapott turisztikai célpont. Éppen ezért sokan azt mondják, hogy oda utazni már túlságosan közhelyes. Az igazi utazók kevésbé giccses helyekre járnak. Valóban? Persze ez attól is függ, hogy ki az igazi utazó!?
Mi, én és a férjem valóban sokat utazunk, s így mennyiségi értelemben biztosan igazi utazónak számítunk. Szeretjük az olyan helyeket is, amelyről a nagy többség hallani sem szeretne, ilyen Norvégia, Svédország, Írország.
Lehet, hogy innen nézve is igazi utazók vagyunk?
Amennyiben igen, akkor egy igazi utazónak ‘a közhelynek számító helyeket is látnia kell egyszer’ alapon elmentünk a francia Riviérára. Az elvárásaimról itt írtam egy cikket, amelyre kaptam hideget is és meleget is. A legjobban az a megjegyzés tetszett, hogy ezzel én is a fogyasztói társadalom részévé válok. Mármint, hogy elmegyek a Cote d’Azur-ra és megnézem a tengerpartot, a kaszinót, Nizzát, Cannes-t, a gazdagok jachtjait. Értem, hogy mit akart mondani a kommentelő, de szerintem mindenki, aki egyetlen fillért is elkölt valamire, a fogyasztói társadalom tagja. No most akkor szerintem mindenki, mert ugye olyan ember nincs, aki még soha nem fizetett valamiért. Mivel értem a mögöttes tartalmat, hogy ezzel én is részévé válok egy közhelyes utazásnak, megvártam, amíg tapasztalataim lesznek, visszajövök és leírhatom, tetszett-e a Riviéra!
Fotó: dr. Szalai Krisztián
A válasz egyszerű lenne, mert igen, nagyon tetszett. Fantasztikus volt. DE, mint (igazi) utazó és blogger kötelességem objektíven leírni a tapasztalataimat. Mi az, ami tetszett és mi az, ami nem. A végeredményt pedig mindenki magának tudja kiszámítani, attól függően, hogy számára az érvek és ellenérvek egyenként mennyit nyomnak a latba.
Vágjunk bele!
A franciák
Évek óta élek Németországban, nagyon közel Svájchoz. Ez nem jelenti azt, hogy ismerem a németeket és a svájciakat, de már észreveszem a különbséget nép és nép között. A franciák (s ez igaz a francia Svájcra is) sokkal lazábbnak bizonyultak a Cote d’Azur-on számomra. A lazaságnak vannak előnyei és hátrányai is. Lazábban élik az életüket, nem akadnak fent dolgokon, de nincs is akkora rend, mint Németországban. Magukkal szemben igényesebbek, vagy inkább mondanám, hogy divatosak. Figyeltem őket a Riviérán, s tetszett a laza elegancia. A legjobb példát hotelünk üzemeltetőjének fia hozta. Vasárnap délután megérkezünk, csöngetünk, kibújik egy srác, s mondja, hogy máris jön, csak felöltözik. Megjegyzem, már ekkor is volt rajta egy rövid nadrág, s egy póló. Két perc múlva nyitja az ajtót, elegáns vászon térdnadrág, hosszú ujjú ing és az elmaradhatatlan illatfelhő. Ennyi. Első benyomás után jött a többi, a boltos nő, az éttermi kiszolgáló, a múzeumi kísérő, a kerámiaboltos, mindenki finoman elegánsan.
A közlekedés
A lazaság hátrányai a közlekedésben jelentettek nekem problémát. A jól megszokott, szabálykövető német száguldás után jött egy szabályokat semmibe vevő kaotikus száguldás. Két sávon három sorban álltunk, s köztünk motorosok lavíroztak. Percenként hallottam lelki füleimmel, hogy törik az autó, s végül azon csodálkoztam, hogy egy karcolás nélkül megúsztuk. A városokban szűk utcák, kiálló sziklafalak, bevehetetlen hajtűkanyarok és rengeteg száguldó kerékpáros. Talán ez volt a legnagyobb trauma, de csak azért, mert nem vagyok francia, s nem tudtam elég lazán kezelni a dolgot. Az autó tárgy, amely javítható, pótolható, a közlekedés pedig arra való, hogy minél gyorsabban eljussunk valahová. A végén már kezdtem belejönni. 🙂
Látnivalók
A Cote d’Azur talán a mi útvonalunkra nem a legjobb kifejezés, ugyanis nemcsak a partot, hanem az úgynevezett Elő-Alpokat is hozzácsaptuk. Szállodánk Vence nevű településen feküdt, alig pár kilométerre Nizzától. Vence középkori belvárosát egy modern városrész öleli körbe, s az egészet határolja a környező hegyekre szórt kertváros.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
S nagyjából ez a hármasság jellemezte az egész hetet: természet – középkori falvakból lett városkák – modern tengerparti poliszok. Azt hiszem sikerült a megfelelő egyensúlyt megtalálnunk a három között. Cannes-ban és Nizzában csak egy-egy városrészt néztünk meg; míg bejártunk néhány középkori várost, mint Vence, Gourdon, Cagnes-sur-Mer, s Tourrettes-sur-Loup; bevettük a Cians kanyont, szaglásztunk Grasse parfümériájában és jártunk Monte Carloban.
Fotó: dr. Bagó Tünde
S valóban Nizza nem mindenütt vonzó és elég rémisztőek Cannes üzleteinek árai, helyenként bizony szemetes és gazos volt a környék. A falvakban azonban rend és nyugalom volt. Virágok, pázsit, kedves helyiek, elfogadható árak, s mindenek előtt pazar látnivalók. Mivel a tenger még hideg és egyébként sem vonz a fürdés, a tengerpartokról nem nyilatkozhatom. Amelyek mellett sétáltunk, még rendezettek és csábítóak voltak.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Nem véletlen a még szó, hiszen a Cote d’Azur szezonja még nem kezdődött el. Ennek köszönhetően mindenütt kevesebb volt a turista. Azt hiszem a nyár közepén nem élveztük volna a zsúfolt látványosságokat. A hegyekből a tengerpartra tekinteni pedig egyszerűen maga a csoda. Öblök, a tenger fölé benyúló sziklákon üldögélő városok, színes házaikkal, templomtornyaikkal.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Sajnos a sok ember kevés helyen tény miatt el kell viselni a tengerparti magas házakat is, nem mindig tájba illő hatalmas hoteleket, de azt gondolom ezek nélkül már nem is lenne igazi a Riviéra.
Időjárás
Egész héten 25 fok köröl mozgott a levegő, szó szerint is, mert enyhe szellő mindig lengedezett. Napsütés, amely varázslatos kékké, azúr kékké varázsolt eget és tengert egyaránt. Éjszaka kissé lehűlt, így reggelre mindig frissnek és tisztának éreztük a levegőt. Esőtől nem kellett tartani. Május eleje, a mi hónapunk a mediterrán vidéken, mert még izzadság és kábulat nélkül lehet nézelődni, de már nem kell kabát. Olyan laza! 🙂
Környezet
Illatok, színek, s formák határozottan, stílusosan, harmonikusan. Ezt vártam, s ezért értem már meg a művészeket, akik egykor is és most is szívesen alkottak és alkotnak Dél-Franciaországban. Olajfák és pálmák, rozmaring és levendula.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
A mediterrán növényzetnek alapból csodás illata van, amit fokoz a tenger illata. Annyira hiányzik, így néhány nap után, itthon. A természet elképesztő alkotásai, a hegyvonulatok, a tengerbe nyúló sziklák, a vörös kövek kanyonja mind felejthetetlenek.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
A finom színekben pompázó villák, s a számomra megszokott egysíkú épületektől eltérő házformák sokkal vidámabbá tették a vidéket.
Gasztronómia
A szintén felejthetetlen alkotó eleme a Cote d’ Azur-nak. Később még itt a blogon részletesen írok gasztronómiai élményeinkről, de az érvekhez és ellenérvekhez ez is hozzátartozik. Ismét beleszerettem a francia konyhába, pontosabban most a dél-francia konyhába. Halak, zöldségek, gyümölcsök, fantasztikus kenyerek, zseniális pékárú, s művészi szintű desszertek – s nem híztunk egy dekát sem. Mert minden annyira könnyű, légies, s ugyanakkor ízletes.
Amikor azt hiszed, hogy most megfogtad őket, mert az étlapon egy sült csirkét ajánlanak, krumplival és olívával, akkor megdöbbensz a kihozott ételen.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Provanszál fűszerek, olajbogyóval és fokhagymával töltött csirke és csöpögő olaj nélküli sült burgonya. Ez sok helyen egy száraz csirkemell lenne rádobott olajbogyóval és olajos krumplival, de ez itt, egy kis falu, kis éttermében Dél-Franciaországban egészen más volt.
Az árak persze nem gyorséttermiek, de fejenként 20 euróból már jól lehet lakni.
A nyelv
A franciák csak franciául szeretnek beszélni – mondják. Részben igaz a történet, de segítőkészek és a turisztikailag látogatott helyeken sokan beszélnek angolul. Imádják, ha franciául próbálkozol, s próbálnak megérteni, majd megdicsérni, hogy milyen jól beszélsz. 🙂
Mi csak kicsit pötyögünk franciául, többet angolul, s persze németül jobban. Így a három nyelvből már csak összejött a megértés mindenhol.
Biztonság
Nem Nizza a világ a legbiztonságosabb városa, ez tény. Soha nem is volt az. Már a középkorban is rossz volt a híre, s nem véletlen, hogy a környező kis települések lassan átveszik a turisztikai vezető szerepet. Elkerültük az éjszakai Nizzát, nappal nem volt gond. A kis falvakban, városokban teljesen biztonságban éreztük magunkat. S Monte Carloban éjjel is nagy nyugalommal sétáltunk. Sokan kifogásolják, hogy Monacoban mindenütt kamerák vannak, de nekünk éppen ez adott biztonságot. A rendőri jelenlét is nagyobb volt, mint Franciaország déli vidékén. Nehezen tudnám megmondani, hogy milyen a francia rendőr ruhája. Ez lehet jó is és rossz is. Nem hiányoztak, de ha szükség lenne rájuk, akkor ott lennének?
Összességében elmondhatom, hogy csodás a Cote d’ Azur, s mindenképpen látnia kell annak, akit kicsit is vonz a mediterrán vidék, a tengerpart, s a francia gasztronómia. Az időpontot azonban körültekintően válasszuk meg, mert a főszezonban óriási dugók és zsúfoltság várható utakon, tengerparton és látványosságok körül. Az árak esetében kellő szervezéssel és körültekintéssel nem kell vagyonokat otthagynunk. A kisebb hotelek romantikusabbak, s olcsóbbak, az eldugott éttermek is magas színvonalúak és áraik is elfogadhatóak. Időnként érdemes piacra és üzletekbe vacsorát venni, helyi termékeket kapunk kedvező árakon. A múzeumok belépői a magyar szinten vannak, a benzin kicsit drágább.
S, ha már ott vagyunk, szippantsunk egy nagyot az isteni levegőből, üljünk le egy pálma alá és élvezzük a tenger olyan kék színét, amely festőket ihletett munkára évszázadokon keresztül.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: