Halk fékezés, nyílik az ajtó, barnára sült, vászon nadrágos, Armani pólós fiatal férfi száll ki a Bentley-ből, amely a monte-carlói Kaszinó előtt áll meg a májusi napfényben. Fehér kesztyűs lakáj siet az autóért, hogy elvigye parkolni. A gazdag ifjú nem a Kaszinó felé indul, hanem a Café Paris teraszán keres magának helyet. Korán lenne még a játékhoz, hiszen a két habcsóknyi torony közé ékelt óra mutatói még csak éppen közelítenek a délhez.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Ez az időszak a Kaszinó sziesztája, a feltöltődés, a ráncok kisimításának, a zsetonok kifényesítésének időszaka, s a kíváncsi turisták beengedésének lehetősége. Ilyenkor nincs dressz-kód, nem kell zsetont váltani, de a mindent a szemnek mondása érvényesül.
Egy épület, amely az aprócska földdarabon létrejött állam függetlenségének egykori, s talán mai záloga is (az adóparadicsomi léten túl 🙂 ). Az egykori genovai család, a Grimaldik miután elvesztették Monaco fő bevételi forrását, a citromra kivetett adót, a XIX. század második felében megalapították a Société des Bains de Mer-t, amelynek feladata a kaszinók, a hotelek és éttermek üzemeltetése volt a kis hercegségben.
A rafinált III. Károly kölcsönökkel vette rá a franciákat, hogy a híres párizsi tervező Charles Garnier megtervezhesse a Kaszinó épületét.
Garnier nem hazudtolta meg a párizsi Opera által kivívott hírnevét és egy fenséges épületet alkotott.
Olyan palotát, amely annyira elegáns, mint egy királyi székhely. Annyira gazdagon díszített, mint egy uralkodói korona. Annyira kifinomult és művészi, mint a francia etikett, s annyira harmonikus, mint egy olasz opera.
Az előtér márvány oszlopai, aranyozott stukkói, s üveg mennyezete rögtön számon kéri a belépőn is az eleganciát.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Így sokan nem is pillantanak fel, mert ruhájukat igazgatják, készülnek a fellépésre. Holott fölöttük egy kifinomult ornamentikájú címer hirdeti: ez itt a monte-carlói Kaszinó.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
A nagy belépés után kis bemelegítés a játékgépekkel, ahol kevesek veszik észre a falon köszöngető műalkotásokat,
Fotó: dr. Szalai Krisztián
s az oldalt pihenő, kiszuperált, egykori játékgépeket.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Az igazi játékosok azonban tovább sietnek, ismerősöket üdvözölnek a szalon kifinomult bútorai és
Fotó: dr. Szalai Krisztián
műalkotásai között.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Míg végül belépnek a rulett és a póker világába,
Fotó: dr. Szalai Krisztián
ahonnan már nincs visszaút, játszani kell.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Játszadozó szüzek a falon, s szűzjátékosnak már kevésbé mondható urak a bőrszékeken nyernek és veszítenek.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Termek közötti elegáns átjárókban életekről, sorsokról és vagyonokról folyik diskurzus.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Valódi és egy éjszakára lett hercegek pillantanak a több, mint 100 éves órára, amely vészesen elhozza a játék végét.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Elhozza a pihenést, a sziesztát a Kaszinó számára, hogy a következő este újra legnagyobb pompájában fogadhassa a nyerni vágyó, régi és új gazdagokat Monte-Carlóban.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: