A nagy utazások, nagy távolságok végtelen variációt kínálnak szállásra. Lakhatunk szállodában, apartmanban, sátorban, lakóautóban, panzióban és bérelt házban. Amikor először jártunk Norvégiában, akkor végig szállodák vendégei voltunk. Akkor még csak a jó nevű szállodáknak hittünk, s nem voltunk elég bátrak valami más, valami különlegesebb kipróbálására. Azóta sokat fejlődtünk a Férjemmel és ma már racionálisabban, bátrabban és körültekintően választunk szállást. Ennek eredményeképpen sokkal több kalandban, s sokkal több élvezetben is van részünk.
Ezen a nyáron is Norvégia mellett döntöttünk, amely Németország déli részéről sincs közelebb, mint Magyarországról. Így a 6000 km-nyi utazáshoz 5 szállásra volt szükségünk. Szállástervünk majdnem 100 %-osan jól vizsgázott, csak egyetlen hotelt cserélnék le, ha újra nekivágnánk Norvégiának. Tervezésünket, érveinket és tapasztalatainkat gyűjtöttem most össze itt fotókkal illusztrálva, hátha segítségül szolgálhat hasonló örülteknek, mint mi.
Első szállásunkat Dániában kellett megtalálnom, mert Hirtshalsból indult egy reggeli órában a kompunk Norvégiába. Lakóhelyünktől a komphoz közeli pontok 1200 km-re feküdtek, de mivel Németországon kellett végigvágtázni, ahol autópályákban nincs hiány, nem tűnt meredek vállalkozásnak. Hirtshalstól kissé délre fekszik Aalborg városa, amelynek Airport szállodáját azért választottam, mert ilyen helyeken könnyen kezelik, ha későn érkezik, vagy korán megy a vendég. Esetünkben fenn állt a veszélye egy késő esti érkezésnek és egy kora reggeli indulásnak.
S akkor Németország meghazudtolta önmagát, mert egyetlen dugó nélkül rohantunk végig Aalborg-ig, s már délután 5-kor a szálloda vendégszeretetét élveztük.
Igaz itt nincs annyira vendégszeretet, de nem is ez a célja. A szoba rendezett, tiszta, kényelmes volt – tükrözte a dán belsőépítészet modern vonalát, a város pedig 5 percre feküdt.
Így a szabad esténket arra használhattuk, hogy megismerkedjünk Dánia negyedik legnagyobb városával, sétáljunk a tomboló szélben és elkezdjük magunkat az északi klímára hangolni.
Reggel sietve távoztunk, méregdrága reggelijüket kihagytuk, s inkább egy üzletben vásároltunk finomságokat, amelyeket a kompon elfogyasztottunk.
Második szállásunk már Norvégiában várt bennünket. A keresésnél fontos volt, hogy közel feküdjön a Prédikálószék sziklához, amelynek megmászását terveztük, de könnyen tovább is indulhassunk majd északra innen, harmadik lakhelyünkre. Szerettem volna, ha egy tipikus norvég kis hotelt találok, ahol tudunk majd helyi reggeliket és vacsorákat fogyasztani, kiszolgálnak bennünket, kicsit kényeztetnek a nagy kihívás előtt és után.
A Kronen Gaard Hotell várakozáson felül teljesített.
Külsejében norvég,
belsejében kissé angolos,
távol a városi zajoktól, csöndes udvarházként álldogált Stavangertől 20 km-re.
Reggelijük királyi, vacsorájuk egészséges, információik tökéletesek voltak. Mindenben megfelelt az elvárásainknak, egyszerűen imádtuk.
Megadta az alaphangulatot a további norvég tartózkodáshoz, amelyhez persze az előző napi sikeres sziklamászás is hozzájárult. (A sziklatúráról itt olvashattok cikket!)
A norvég tartózkodás főhadiszállása egy bérelt ház a fjord partján volt. Egy hétig úgy élni benne, mintha a mienk lenne, de több legyen, mint egy alvóhely. Kapjunk valamit, amit otthon hiába is keresnénk. Úton a ház felé végig szorongtam, hogy milyen lesz. Mert ugye jól sikerült fotókkal mindent el lehet adni.
S akkor megláttuk őt, a kis piros kőházat, faburkolattal, nagy, a fjordba nyúló terasszal, zöldebbnél is zöldebb hegyekkel körbevéve, csobogó vízesések között álldogálva.
Ajtajában kulcs várt bennünket, belsejében pedig norvég hangulat és kényelem. A konyha, az ebédlő és a nappali valamennyi ablaka a fjordra és a hegyekre tekintgetett.
Az első percben tudtuk, hogy megkaptuk, amire vágytunk.
A Sogne-fjord egyik leágazásban élhetünk, s mosogatás közben láthatom, ahogy a Sogne-n nagy hajók úszkálnak. A ház tulajdonosa, egy norvég-angol szakos tanárnő érkezésünk után 10 perccel jött átadni a házat, s büszkén mesélte, hogy ő is itt lakik a faluban (a falu Soreide, kb. 20 házból állt), s bármikor hívjuk, ha bajunk van. Most akkor nem zavar, aludjuk ki magunkat, majd másnap foglalkozunk a papírokkal. Ja és közölte, hogy itt nem kell semmit zárni, mert nincsenek tolvajok. 🙂
Aludni? Képtelenség, órákig csak a teraszról kellett csodálni a környéket. Hallgatni a csöndet, a sirályokat, a lezúduló vizet. Nyugalom és szépség. Az igazi Norvégiát megismerni, átérezni szépségét, nyugalmát, érintetlenségét egy ilyen házban lehetséges. A gyönyörűséges hajlékhoz külön jogosítvány nélkül is vezethető motorcsónak tartozott és természetesen ingyenes, korlátlan halászati lehetőség. Túrázási potenciál és természeti csodák végtelen áradata vette körül.
Egy hét a paradicsomban, amely még a csepergélő esőben, a hajnali párában és a reggeli ködben is különlegesnek, szemet és lelket simogató szépségnek mutatta magát. A napsütésben pedig minden idők legszebb szállásának láttuk. Igaz internet nem volt a házban, de talán nem is baj, mert így igazán élvezheti az utazó a nyugalmat.
Utolsó éjjel nem hagyott aludni a gondolat, hogy nem használtuk ki teljesen ezt a környéket, ezt a kis vityillót, nem néztünk be minden fa és kő mögé, s nem ültünk eleget a teraszon. Nehéz szível hagytuk ott a nyugalom szigetét, a kis piros házat a fjord partján.
A hazavezető út első napján nem a kilométerekkel, hanem az idővel kellett küzdeni. Utunk a Hardengervidda Nemzeti Parkon keresztül vezetett, ahol képtelenség megállás nélkül áthaladni. Az út bámulatos volt, de ahogy Oslo felé közeledtünk, már kevésbé éreztük azt érintetlen természetet, amit a házunknál és a nemzeti parkokban láttunk.
Az este Svédországban talált bennünket, ágyunk pedig Göteborg mellett egy kis szállodában volt foglalva. Tervezéskor azért választottam a Hotel Surte-t, mert közel volt útvonalunkhoz, s igazából itt is késői érkezésre, korai távozásra kellett számítani.
Ezt azért máskor átgondolom jobban. A szobák tiszták voltak, de sokféle átutazó volt, akik szombat lévén nagyon hangosan vigadtak, a reggeli pedig az egyszerűbbnél is egyszerűbb volt.
Valójában funkcióját betöltötte, de a paradicsomból érkezve, fáradtan, nyűgösen, szomorúan, hogy Norvégiát el kell hagyni, rosszabbnak láttuk. Azt hiszem a mi lelkünknek szükséges, hogy fokozatosan építsük vissza a nyaralási kényeztetést.
Reggel gyorsan irány Észak-Németország, a napfényes Dánián és hídjain át, végül Lübecktől nem messze a Wardersee melletti szállásunkra érkeztünk. A Hotel Gasthof am See picike észak-német szálloda egy kis tó partján.
Szobái egyszerűek, tiszták, kényelmesek voltak, kertje barátságos, a személyzet viszont kevésbé volt a helyzet magaslatán.
Itt azonban szívesen maradtunk volna még pár napot, hogy Lübecket és környékét, az Ostsee-t is megtekinthessük. Felvesszük a listára, mert pár euróval többért már egész apartmanjuk van, erkéllyel egy csöndes helyen, ahonnan minden könnyen elérhető. S reggelijük ugyan egyszerű volt, de nem is kértek érte sokat.
Összességében a 6000 km, a 13 nap és 5 szállás a terveknek megfelelően alakult. Betekinthettünk a dán, a norvég, a svéd, s az észak-német szálláskultúrába. Élveztük a szobák szépségét vagy egyszerűségét, az elhelyezkedésüket, reggelijeiket. S mivel ez a nyár Norvégiáról szólt, úgy van rendjén, hogy a norvég szállások vigyék el a mi arany pálma díjunkat.
Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.
