Arra ébredtem ma reggel, hogy nyolc évvel korábbi római emlékek bolyongtak a fejemben. Az örök város egy-egy utcarészlete, egy-egy múzeuma, klassz kávézói és a Trevi-kút melletti fagyizó emléke mind helyet kértek és kaptak a gondolataimban. Visszamennék már harmadszor is? Igen, máris indulnék! S hogy miért? Azokért a rejtett csodákért, amelyeket csak behatóbb tanulmányozás során talál meg a kíváncsi látogató egy római vakáció alatt.
Lehet azt mondani, hogy ohh voltam már Rómában, láttam mindent, amit az útikönyvek felsorolnak, megnéztem az ezernyi műkincset a Vatikáni múzeumban, bolyongtam az ókorinak titulált kövek között a Forum Romanumban. Ki lehet pipálni ezt is az európai nagyvárosok között. No éppen itt látom a problémát a mai utazási trendek esetében. Nem akarunk elmélyedni, csupán pipákat szeretnénk gyűjteni. Felületes a választásunk, felületes a felkészülésünk, s felületes az ottlétünk. Olyan, mint manapság a facebook, s sok-sok internetes weboldal. Látunk egy videót, érdekes, szép, elképesztő, kreatív, vicces, borzalmas dolgok ugrálnak a szemünk előtt. S mi legtöbbször hiszünk a szemünknek. Sikerül a kis gifnek lekapcsolnia az agyunkat. Nem gondoljuk végig. Pláne nem olvassuk el a kísérő szöveget – már ha van neki. Egyszerűen elhisszük és már osztjuk is.
Arra biztatnék mindenkit, hogy ne higyje el, Róma csak ennyi, csak a Forum Romanum, a Trevi-kút, a Vatikán és a többi turista látványosság. Róma sokkal mélyebbről fakad, szó szerint is és átvitt értelemben is.
Éljük át másként a vakációt Rómában! Van is néhány ötletem, hogyan!
Domitianus stadionjára épült a Piazza Navona
Róma egyik leghíresebb teréről aligha gondolnánk, hogy egy stadion felett áll. A teret szegélyező házak a nézőtérre épültek rá, s az ovális alakzat, amelyet körbevesznek alapból egy stadionra emlékeztet. Bevallom ott állva és egy isteni húsos szendvicset majszolva magam is úgy gondoltam, hogy a tér maga az egykori küzdőtér. De ez nem így van. A stadion jóval a tér alatt helyezkedik el, s most mi is bekukkanthatunk alá. Megnyitották ugyanis csaknem 4 méterrel a jelenlegi utcaszint alatt a stadion egy részét, amelyet a látogatók még éjszakai túra keretében is felfedezhetnek. Nappal a Piazza Navona – éjjel pedig az alatta rejtőzködő stadion – micsoda program. A múzeumról bővebb infót itt találtok.
Szellemek órája a Ponte Siston
A Ponte Sisto híd 1473-ból származik és a Tiberis folyón ível át. A régi kis hidacska esténként kedvelt úti cél, de ez nem is csoda, hiszen az esti fényekben pompázó Szent Péter székesegyház és a lemenő nap sugarainak a vízen való visszatükröződése nyugalommal telített képet ad az egyébként nyüzsgő városról. De a rómaiak éjfélkor távol tartják magukat a hídtól, ugyanis a legendák szerint Donna Olimpia szelleme garázdálkodik akkortájt a hídon. X. Ince pápa egykori szerelmét az akkori nép gyűlölte, aki ezért a mai napig bosszút áll. Aki éjfélkor a hídon jár-kel, azt halálra rémiszti. Nem mindegyik római fél ám a szellemektől, ezt bizonyítja ugyanis, hogy éjszakai idegenvezetést is csinálnak a városban. Éjjel sokkal kevesebben vannak az utcákon, s így élvezetesebb lehet a barangolás. Nem beszélve arról, hogy az idegenvezetők számos szuper történettel vannak felszerelkezve. Az éjszakai túrákról itt lehet bővebb információhoz jutni.
Forrás: Von Livioandronico2013 – Eigenes Werk, CC-BY-SA 4.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=41141715
Kulináris kaland
Minden városban az egyik legkülönlegesebbe kulináris kalandot a helyi piacon élhetjük át. Persze nem mindegy, hogy mikor és hová megyünk. A sármos Campo de’ Fiori a Parione negyed központjában található. Korábban itt zajlottak a kivégzések, ma pedig ide járnak a rómaiak gyümölcsért, zöldségért, halért és virágért. Nemcsak a saját konyháik, hanem az éttermeik számára is itt vásárolnak naponta a hivatásos és a hobbi szakácsok is.
A téren, az 1-es házszám alatt található egy 1919 óta működő élelmiszerüzlet, a Ruggi, ahol ma az alapítók unokái állnak a pult mögött és kínálják a sajtokat, az antipastit, s a húsárút. A ház specialitása a bivalymozzarella és a Guanciale, amely sertés pofaszalonnája. Az üzletben mindig lehet kóstolni és elkészítési tanácsokat kapni. S ha ennyivel nem érnénk be, akkor útra kelhetünk Róma legidősebb pizzasütő hölgyével, Francesca-val. A Food-Tour-rókról itt kaphattok információt.
Oldtimer-rel az ősi utcákon
Ha Alvise di Giulio előhozza az ő tiritarka Fiat 500-át a garázsból, akkor a rómaiak irigykedő pillantásokat vetnek rá. Az olasz vállalkozó 3 éve kínál városnéző túrákat sokszínű autóival Rómában. Magunk választhatjuk meg az autó színét, s persze magunk is vezethetjük, miközben Alvise egy rádión magyarázza a nevezetességeket. Hogy mennyire lehet figyelni az olasz közlekedési káoszban még a nevezetességekre is, arról kétségeim vannak, de az biztos, hogy a kis autó vezetése egy élmény. Nem beszélve arról, amikor az olasz elirányít bennünket a Colosseum felé és köröket róhatunk le a híres épület körül. A túráról itt tájékozódhattok.
Streetart Rómában
Vannak helyek, ahol biztosan bosszantónak találjuk az utcai táblákra, falakra festett alkotásokat. Rómában különösen sok vásznat találnak és találtak maguknak a streetart művészei. S többször fog tetszeni nekünk, mint ahányszor bosszantónak érezzük majd, hiszen az örök városban nagyszerűen találták meg a művészek az összhangot a műveik és a történelem között. A római streetart sokszínűségét mutatja meg Benjamin Messina videója, aki egy App segítségével kereste meg a legjobb alkotásokat a városban. Ha kicsit szervezettebb keresgélésre vágyunk, akkor ezen a weboldalon találunk Streetart után kutató túrát is.
Kedvcsinálónak itt van Benjamin videója:
S nemcsak Róma, hanem a többi európai nagyváros rejtett kincseit érdemes átélni. Ha tetszett nektek ez a kalandozás, akkor hamarosan újabb nagyváros színfalai mögé kukkantunk be.
Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.
