Kopott, megsárgult könyvvel a kezemben, kockás pléden fekszem a nagy diófa alatt. Szellő lengeti a fa leveleit, távolban tyúk kotkodácsol, traktor motorjának zaja hallatszik és nagymamám, amint a konyhában lábasokkal csörömpöl. Aztán csend, néma csend, majd morajlani kezd a tenger, villámok sisteregnek, mennydörgés nyomja el egy hajó testének roppanását.
Alig pár sorra volt szükség Verne: Kétévi vakáció könyvéből, hogy a 12-13 éves önmagamat elrepítsem a diófa alatti vakációból egy szigetre. A sorok többé nem csupán sorok voltak, hanem a tenger hullámai, a szereplők pedig nem távoli személyek, hanem az én barátaim. S ott a nagy diófa alatt azon a nyáron vendégeskedtek még Grant kapitány gyermekei, Phileas Fogg és inasa, Cyrus Smith és kutyája Top. Repültem léghajóval, utaztam gőzhajón, vonaton, cirkuszkocsin, vitorláson, s persze kétlábon.
Egész életemre kiható utazás volt, amelynek minden percére emlékszem a mai napig. Ha lecsukom a szemem, s a diófára és Vernére gondolok, most is érzem azt izgalmat, amit a kíváncsiság, a felfedezés élménye nyújtott Verne regényeinek olvasása közben. Mert nem más volt a célja, mint az, hogy magával vigyen. Kalandokat éljek át, s közben ezernyi dolgot tanuljak meg az emberi viselkedésről és magáról a világról.
Biztos vagyok benne, hogy most is neki, a már egy évszázada eltávozott írónak köszönhetem azt, hogy a mai napig kíváncsi vagyok a világra. Szeretek utazni, mindig is otthon voltam a földrajzban. Elfogadó és alkalmazkodó lettem. S persze általában úgy indulok el egy utazásra, hogy elviszem azt az öt legfontosabb tárgyat, amelyre egy lakatlan szigeten feltétlenül szükség van. 🙂
Ilyen előzmények után nem csoda, hogy hamarosan Elzászba, pontosabban a Wesserling parkba kell utaznom. Elképedtem, hogy Elzászban mennyi fantasztikus kert van, de azon sokkal jobban meglepődtem, hogy az egyikben mit találtak ki.
Wesserlingben, közel a német határhoz található egy textilmúzeum, amelyhez öt kert kapcsolódik: egy zöldséges, egy barokk, egy mediterrán, egy angol kiskert és egy mezőgazdasági vidék. Az egyiken úgy sétálhatunk át, mintha Verne 80 nap alatt a Föld körül regényébe csöppenénk. Utazhatunk hőlégballonnal, hajóval, elefánttal és vonattal is. A mágikus regényvilágban úton-útfélen meglepetések várnak bennünket.
Mennyire jó is kiszakadni időnként a valóságból, hagyni magunkat a képzeletünk által elrabolni. Ugye nem veszik ki az olvasás a mai generációkból sem? Ugye nem azon kesergünk, hogy nem enegedhetünk meg magunknak egy utazást a világ másik végére? Hanem fogunk egy könyvet – nem az internetet, hanem egy könyvet – kifekszünk a diófa alá, vagy az erkélyre és elröpülünk ismeretlen tájakra, élményeket gyűjteni. Bizonyára kevés olyan olvasóm van, aki Verne említett regényeinek célkorosztálya, de sokan vagytok szülők, akik megpróbálhatjátok a gyermeketek kezébe nyomni a Kétévi vakációt, hátha rákap az ízére, s azután már le sem beszélhetitek arról, hogy Wesserlingbe menjen, s néhány óra alatt bejárja Verne világát.
Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.
