Volt egy csoporttársam az egyik nyelvtanfolyamon Iránból, pontosabban ő mindig azt mondta: “Én perzsa vagyok!” Gönyörű fiatal nő volt, olyan igazi szépség, hosszú és dús hullámos hajjal, arányos testalkattal, vastag szájjal, s olyan szemekkel, amelyekben a férfiak pillanatok alatt vesznek el. De ugyanakkor olyan volt, mint Perzsia, titokzatos, művelt, színes egyéniség, s persze gazdag. Imádta a hazaját, de mindig múltidőben emlegette: …. volt, s még az is …. volt. Ő nem szerette a mai Iránt annyira, de annál inkább rajongott a korábbi Perzsiáért. Hiába csak a nyugati kultúra ragasztotta rá az irániakra a perzsa jelzőt, ő azt mondta az volt az igazi Irán, amikor még Perzsiának hívták.
Néhány napja a német Geo magazin leközölte a 25 éves iráni fotós, Mohammad Reza Domiri Ganji fotóit, amellyel saját hazája történelmét szeretné bemutatni úgy, hogy azok kedvet csináljanak mindenkinek egy iráni utazáshoz. A fotók láttán egykori iráni, azaz perzsa csoporttársam jutott eszembe: színes, elkápráztató, egykori nagyságától (legyen az műveltség vagy hódítás) megszépült, s a mai tradícionális kultúrától még titokzatosabbá váló. Nézzétek meg velem Mohammad Reza Domiri Ganji fotóit, aki 6 évig készítette azokat. Nekem kedvem támadt Iránba menni, de nem tudom, hogy lesz-e elég bátorságom hozzá.
Szőnyegüzlet Shirazban, ahol a legdrágább perzsa szőnyegeket javítják
Badab Soort Springs Irán északi részén fekvő természetes kénes-sós forrásokkal tűzdelt táj, ahol ilyen egy éjszakai égbolt.
Maranjab sivatag – amely távolról havas tájnak tűnik.
Nasir Al-Mulk mecset – ez a különlegesen szép ablakairól híres mecset Shirazban található, s leginkább a téli és őszi nap sugarai varázsolják csodássá.
Takht-e-Jamshid – egykori nevén Perszepolisz, amely a Perzsa Birodalom egyik legnagyobb városa volt, s Nagy Sándor alatt égett le.
Eram kertje Shirazban – Aki a pozitív energiák után kutat, annak el kell látogatnia ebbe a kertbe, amely már a XIII. század óta fennáll.
Shah mecset – Naghsh-e- Jahan téren áll Isfahanban. Kupolája 57 méter magas, s a mennyezetének díszítése egyedülálló csoda a világon.
A költemények háza Shirazban, ahol minden látogatót megkérnek egy vers leírása, amely lehet akár egy saját, vagy egy híres költemény is. Ezután kifüggesztik azt a falra. Az íráshoz persze szék és asztal, no meg egy tea és vízipipa is jár.
Borj-e-Azadi – egy szabadságtorony Teherán központjában, a város jelképeként áll. 1971-ben a Perzsa Birodalom fennállásának 2500. évfordulója alkalmából emelték.
Emarat-e-Badgir – A teheráni palota volt az iráni köztársaság kikiáltásáig a perzsa uralkodók székhelye. 2013 óta az UNESCO világörökségi listáján szerepel.
Nagy Kurus perzsa király magánpalotájának romjai, amely a Pagros hegységben 1900 méter magasan áll.
A tűz temploma Yazdban – a tűz nagy szerepet játszik az iráni vallásban, ezért országszerte számos Tűztemplomot találni. A tűz, mint tisztító erő jelenik meg a kultúrában és vallásban, s ez jól tükröződik ezen a yazdi templomon is.
Karim Khan citadella – Shiraz városában található, s egykor a névadójának, Karim Khan-nak szolgált lakhelyéül, majd börtön lett és ma pedig múzeum. A fotón egy fürdőhelyiséget lehet látni.
Emamzadeh Hasan – egy kis falu a dél-nyugati Fars tartományban, ahol egyszerűen csak az égre kell tekinteni, hogy csodát lássunk.
Mit szóltok? Érdemes lenne elutazni Iránba? Azt hiszem Mohammad Reza Domiri Gan megmutatta, hogy igen!
A cikk és a fotók forrása: www.geo.de
Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.
