Ezért szeretek Máltára utazni

“Harmónia – bármerre néztem, bármit csináltam Máltán, ezt éreztem.”

Málta természeti csodái éppen olyan különlegesek, mint történelme és kultúrája. A Földközi-tenger közepén álló mészkőszigetért nem véletlenül vetélkedtek rómaiak, arabok, karthagóiak, angolok és franciák, hiszen Európa kapuja Afrika és a Közel-Kelet felé is. S a nagy vetélkedésben mindenki itthagyott valamit. Nyomokat az építészetben, a nyelvben, a gasztronómiában és a művészetekben. Ezeknek a nyomoknak és a természet alkotásainak köszönheti Málta, hogy manapság az egyik legkedveltebb úticélok között van. 

Olvasóim leírták, hogy ők miért is szeretik a világ kilencedik, és Európa ötödik legkisebb államát, Máltát. Kapjunk hát kedvet mi is egy utazáshoz a Máltai Lovagrend, a Johanniták hazájába. 

“Nagyon egyedi kis sziget, csodás tengerpartokkal, természeti látnivalókkal (pl. Azúr Ablak Gozo szigetén). Építészetileg is lenyűgöző, a helyi sárga mészkőből épült házak, épületek csodás látványt nyújtanak. Az egész sziget olyan, mint egy hatalmas szabadtéri múzeum. A régi főváros, Mdina úgyanúgy megér egy látogatást, mint a jelenlegi főváros, Valletta. A megalitikus templomokból is legalább egyet-kettőt érdemes felfedezni.” – írta Ildi

“A cominói kék lagúna színe ragadott először magával. A kéknek ilyen hihetetlen változatát még sehol nem láttam. Imádnivalóak Valetta zárt erkélyes házai, s színes buszai és Marsaxlokk még annál is színesebb hajói, a luzzuk. A reggeli és esti fények játéka a mészkősziklákon és az ugyanolyan színű házakon órákra tudott rabul ejteni. A színek, igen, mondhatom, hogy azok amelyek miatt az én kedvencem lett Málta.” – a színek rabja, Melinda

“A piramisoknál és a Stonehenge-nél is idősebb emlékei vannak: pl.: Gozó szigetén ott találjuk Ggantija 5600 éves templomát, amely Európa legrégebbi kőtemploma. Imádnivalóak az ételeik, mint a gozói fűszeres juhsajt, az édes paradicsomlekváros toast, az isteni máltai nyúl, vagy a tengeri herkentyűk. Mindenhol lovagokba futhat bele az ember, még a katedrális padlója alatt, haláluk után is őrzik a szigetet. Mészkő házaik, várfalaik, templomaik egyszínűek, de mégsem egyhangúak, sőt. Máltát csak szeretni lehet.” – vallja Sándor

A fentiek alapján azt hiszem igaza lehet annak az olvasómnak, aki a cikk első mondatában idézetteket írta: 

“Harmónia – bármerre néztem, bármit csináltam Máltán, ezt éreztem.” – érezte Bori

A bejegyzésben közzétett fotókat szintén az egyik olvasómtól, a fentiekben Máltáról nyilatkozó Ilditől kaptam. Köszönöm!

Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.