Bölcsességdíszek a karácsonyfátokra

A bölcsesség hosszú távú józanság, az alapos megfigyelés, megítélés, szólás, célszerű cselekvés tulajdonsága – írja a wikiszótár. Nagy divat manapság bölcsességeket megjelentetni, olvasni, megosztani a közösségi oldalakon. Elolvassuk, s már nyomjuk is a tetszik gombot, megosztjuk. Vajon, hányan gondolkodnak el azon, amit olvastak? S vajon hányan cselekszenek az alapján, amire rányomták a tetszik gombot? 

Egyetértek azokkal akik szerint az ember legfontosabb képessége a gondolkodás. Látunk, hallunk, érzünk, s mindezekről gondolkodunk. Legalábbis azt szeretném hinni, hogy minden ember így működik. Én próbálok tudatosan gondolkodni. Nem reagálok azonnal egy mondatra, egy hírre, egy videóra, egy ételre, egy eseményre. Átgondolom, előveszem a fejemben lévő tudást, használom, s csak ezután cselekszem vagy beszélek. Sajnos manapság nagyon sok emberre ez nem jellemző. Rengetegen vannak, akik nem akarnak gondolkodni. Megnyomják a tetszik gombot a bölcsesség láttán, de nem gondolkodnak el rajta. Innentől kezdve számukra az a mondat már elveszíti a bölcsesség képességét, csak egy mondat lesz. Nem több, mint egy szép mondat. 

Volt egy ismerősöm a facebookon, aki az év közepe táján elvesztette a párját. Egy értelmes fiatal lányról van szó. Végig követtem az év folyamán bejegyzéseit, amelyek nem arról szóltak, hogy fájdalmában mindenféle szép mondásokat, bölcsességnek tűnő kiírásokat tetszikelt, hanem a saját érzéseit, gondolatait írta ki az üzenőfalára. Pár hónap alatt a saját bölcsességeivel kihúzta magát a gödörből, amibe akkor került, amikor a vőlegénye meghalt. S most nem arról beszélek, hogy elfelejtette a szerelmét, s másik szerelemre talált, hanem arról, hogyan jutott el a nélküle nincs értelme az életemnek gondolattól, a miatta kell élnem az életemen át, addig a gondolatig, hogy a boldogságra kell törekednie. Nem tett mást, csak gondolkodott. Figyelte önmagát, figyelte az érzéseit, figyelte a környezetét, figyelte az őt érő hatásokat, s kellő józansággal gondolkodott. Én pedig figyeltem ismerőseit, tetszikelőit is. Nagyon sokan csak a sajnálattal fordultak felé, minden kiírására a sírós ikont nyomták. De csak kevesen örvendeztek azon, hogy ez az értelmes lány arra használja a fejében lévő tudását, hogy gondolkodjon. S még kevesebben gondolták azt, hogy a bölcsesség mestere ismeri a boldogság titkát, s ezekkel a gondolatokkal ez a lány éppen a boldogság felé halad.

Rodin: A gondolkodó

Részben miatta, részben pedig azért, mert a világban egyre több jel mutat arra, hogy az emberek nagy többsége elfelejt gondolkodni, határoztam el, hogy én bizony végig gondolkodom az adventi időszakot. Kiválasztottam néhány fogalmat, amelyekről hosszasan elgondolkodtam, s megírtam a saját bölcselkedéseimet. Szándékosan nem bölcsességet írok, mert úgy gondolom, hogy önmagát, s önmaga gondolatait nem nevezheti az ember bölcsességnek, csupán bölcselkedésnek, amelyek majd az idő, a tapasztalat, a megítélés, s a további megfigyelések által válhatnak bölcsességgé.

Az én kis fogalmaimmal már a blog facebook és instagram oldalán az adventi időszakban találkozhattatok, ahogyan itt is az oldalsávban. S most, hogy már csak alig pár óra van karácsonyig, itt is megmutatom nektek azzal, hogy gondolkodjatok el rajtuk, alkossátok meg a ti, saját bölcselkedéseiteket, s akasszátok díszként a fenyőre, amelyet lakásotokban valójában vagy virtuálisan felállítotok. 

A gondolkodó advent után gondolkodó ünnepet kívánok, s ne feledjétek, hogy az ember legfontosabb képessége a gondolkodás. 

Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.