Magyarországon miért nincs ilyen farsang?

Gonosz manók felvonulása, nők farsangja, zsíros csütörtök, hálósipkások sétája, s boszorkányégetés folyik Dél-Németországban a napokban. Rémísztően hangzik, vagy mégsem? 

Első találkozásomra a dél-német farsanggal még tisztán emlékszem. Pár hónapja laktunk a Boden-tó mellett, amikor egy hétköznap délután zárva találtam az egyébként mindig nyitva lévő bevásárló központot. Schmutziger Donnerstag (zsíros csütörtök) miatt zárva! – tájékoztatott a felirat. Nem értettem semmit, hiszen a férjemnek mennie kellett dolgozni zsíros csütörtök ide vagy oda. Hazafelé aztán megértettem, hogy mi a helyzet. Csaknem az egész falu jött velem szembe, beöltözve farsangi jelmezekbe. Valami rossz gyermekkori, farsangi emlék vagy a busóktól származó genetikai kód miatt rémületbe estem. Ijesztő volt a sok száz felvonuló, mindenféle rémségnek öltözve.

Azóta eltelt pár év, de én nem lettem rajongója a német farsangnak. Egészen addig, amíg a baránőm rá nem vett, hogy menjek el vele a nők farsangjára. Arra gondoltam, az már mégsem lehet, hogy itt élek, a svábok és alemannok között, s nem ismerem meg ezt a népszokást. 

Beleástam hát magam a dél-német farsangi programba. Minden a felkészüléssel kezdődik. Az elmúlt héten szinte az összes dél-német településen felaggatták az utcákon a házak közé a ruhaanyagokból hasított girlandokat. 

Megérkezett a zsíros csütörtököt (Schmutziger Donnerstag – lehetne torkos is, mint Magyarországon) megelőző kedd este, amikor a legtöbb helyen a nők összegyűlnek a falu, vagy város legnagyobb termében, s buliznak egy hatalmasat. Mindenki beöltözik, nincs kivétel. Férfiak a lábukat be nem tehetik a rendezvényre, kivéve a zenészt, s a katolikus papot. Az asszonyok pedig csoporokba verődve műsort adnak. Itt mindenki szívesen lép fel, nincsenek bíráló, férfi tekintetek, nem kell megfelelni másnak – mondják a csajok. A műsorszámok között közös éneklés, tánc van. Néha olyan sörfesztiválos a hangulat, csak itt nincsenek férfiak. Pontosabban vannak, csak nők alakítják: kalózok, western hősök, izompacsirták, úszómesterek, tengerészek.

De egy, csak egy legény van talpon a vidéken. A katolikus pap. S fellép, bevállalja a színpadot. Sziporkázik a falusi vénasszonyokat alakító fiatalok között. Tombol a csarnok, tombol a csaknem 400 leány és asszony!

Éjfélre jár már az óra, amikor lassan mindenki hazafelé veszi az irányt, készülni kell ugyanis a szerda esti mókára és a böjt előtti utolsó húsos, zsíros, torkos csütörtökre. Na azért nemcsak a főzéssel!  

Szerda este megindulnak a gonosz manók a falvak, városok utcáin, hogy jól megtréfálják a lakosokat. Butzenlauf – mondják Konstanzban, ahol persze nem a gonosz manók, hanem zenészek, zenei egyesületek, fanfárosok kapják az igazi főszerepet. Egyesületeik direkt a farsangi fellépésekre alakultak, legtöbbje már fél évszázados hagyományokkal bír, de a fiatalok is kiveszik a részüket belőle.

Fotó forrása: Konstanz turisztikai weboldala

A farsang igazi kezdőnapján, a Schmutziger Donnerstag-on pedig már kora reggel felvernek mindenkit. Reggel 6-kor zenés, zajos ébresztőt fúj Konstanz és a környék. Napközben aztán felállítják a farsangi fát, majd jöhetnek a felvonulások, ahol mindenki, kicsi és nagy, idős és fiatal, felöltheti legújabb jelmezét és kivonulhat az utcára. Bezárnak az üzletek, a munkahelyek szabadnapot adhatnak, az iskolák szünetet rendelnek el és irány a farsangi felvonulás. Van olyan ismerősöm, aki 300 kilométerről is visszatér gyermekkori városába, hogy a barátaival együtt vonulhasson fel. S ha hiszitek ha nem, itt az üzletekben már januártól lehet kapni a jobbnál jobb farsangi jelmezeket. Ezrek készülnek izgatottan erre a napra.

Fotó forrása: Konstanz turisztikai weboldala

Este a gyermekek öltenek magukra hálósipkát és hálóruhát és megindul a Hemdglonkerumzug, egy kimondhatatlan és lefordíthatatlan nevű felvonulás.

Régen ezen a napon vágtak utoljára jószágot, amelyet az egész farsang alatt fogyasztottak, hiszen hamvazószerdától jött a böjt húsvétig.

Csütörtöktől keddig mintha csak egy óriási bulihét lenne. Ezernyi farsangi program, zenés piacok, gyermekfelvonulások, koncertek, cilinderes felvonulás mindenhol, csak, hogy néhányat említsek a temérdek program közül. Ünnepek, bulik, lakomák és hagyományok! Előkerülnek ilyenkor a településeken kerengő legendás alakok, törpék, haramiák, koboldok, boszorkányok történetei. 

Fotó forrása: Konstanz turisztikai weboldala

S aztán kedden (húshagyókedd) este, Aschermittwoch-Hamvazószerda előestéjén (legalábbis a dél-német Konstanzban) búcsúzik a farsang, boszorkányként égetik el és a tóba, illetve a Rajnába (a kettősségről itt olvashattatok) hajítják. 

Számomra a legérdekesebb, hogy minden programon sok száz, ezer résztvevő van. Mindenki igyekszik beöltözni, jobbnál jobb jelmezeket magára ölteni. A felvonulásokat közösen szervezik a települési egyesületek, klubok, rendőrség, tűzoltóság, vendéglátósok, s a lakosság. Lelkesek, jól érzik magukat, hagyományt ápolnak, közösséget építenek. Annyira ráférne a magyar településekre is egy ilyen hét! Vagy van, ahol vannak hasonló nagy, közösségi, hagymányápoló bulihetek? 

Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.