A magyar szalonnasütés, az erdélyi kürtőskalács és a német Stockbrot (botkenyér) kulináris közösséget alkot, tudtátok?
A grillezés világában csak kevesen tartják a szalonnasütés tradícióját, holott micsoda közösségépítő program. Mindenkinek a tűz köré kell ülnie, szemtől szembe, vagy váll váll mellett. Beszélgetünk, közben küzdünk a füsttel, csöpögtetjük a szalonnazsírt a korábban megpirított kenyerünkre. S álljunk meg egy szóra (- hogy Grétsy Tanár úr legendás mondatát idézzem)!
Fotó: Bagó Tünde
Mennyire nem esnek messze a dolgok egymástól! Hiszen jó magyar szokásként mi is megpirítjuk a kenyeret a szalonnasütéshez. A németek sem tesznek másként, csak ők maguk gyúrják hozzá a kenyeret és feltekerik egy botra. Akárcsak a jól ismert kürtőskalácsot Erdélyben. Máris kész a mi kis kulináris közösségünk: Stockbrot, szalonnasütés, kürtőskalács.
Fotó: pixabay.com
A recept pedig nagyon egyszerű, vedd elő az egyik kenyértészta receptedet, gyújts úgy tüzet, mintha szalonnát sütnél és tekerj tésztát egy botra, ahogyan a kürtőskalácsot tekerik. Ekkor jöhet a közösségi program, üljük körbe a tüzet, pörgessünk és beszélgessünk, majd lakjunk jól. Őszintén szólva én a kenyér mellé odatűzném a szalonnát is, vagy egy kis kolbászt, mert így lesz az egy nemzetközi botkenyér!
Hoztam ám a környezetünkben elterjedt receptet is nektek, egyétek és vigyétek, tekerjétek és süssétek, egészségesebb lesz, mint a bolti grill.
Fotó: www.chefkoch.de
Stockbrot (szabad fordításomban botkenyér, a svájciaknál Schlangenbrot) recept – 12 tekervényhez
400 gr. liszthez egy csomag szárított élesztőt, 1 evőkanál cukrot, fél teás kanál sót, s 2 evőkanál olajat keverünk. Majd hozzáadunk 300 ml langyos tejet és kézzel vagy géppel dagasztjuk. Dagasztás után 15 percig meleg helyen kelesztjük, majd a tésztát 12 egyforma darabra vágjuk, kevés lisztbe forgatjuk, s egy dobozba tesszük. Így szállítható az erdőbe, vagy tárolható, amíg a tűz köré ülünk. Ezután már csak 20 cm hosszú kígyószerű tésztát sodrunk és feltekerjük a botunkra. Jöhet a sütés!
Ez a videó ugyan németül mutatja be az elkészítést, de meg fogjátok érteni a lényegét, Mrs. Flury aranyosan magyaráz!
S ha már a körtőskalácshoz is hasonlítottam, akkor jöjjön egy édes változata a botkenyérnek, amelyet én még nem, de egy barátunk már kipróbált. Nekem kicsit extrém a pillecukor miatt! 🙂
Egy csomga szárított élesztőt 2 evőkanál cukorral 300 ml langyos tejben elkeverünk, s 5 percig hagyjuk felfutni. Közben feldarabolunk apróra 5 dkg étcsokoládét. Majd 400 gr. lisztet, másfél csomag vaníliás cukorral és fél teáskanál fahéjjal összekeverünk. Az élesztős keveréket, a lisztest, a feldarabolt étcsokit és egy maroknyi pillecukrot összekeverjük és egy meleg helyiségben állni hagyjuk, amíg a tészta kétszeresére nem nő. Ezután jöhet a fent már jól bevált kígyóalak. Ebből a mennyiségből 6-10 db botkenyér lehet, attól függően, hogy milyen hosszút szeretnénk feltekerni. Szabad tűz fölött megsütjük. Izgalmasan hangzik, nem?
Fotó: www.springlane.de
Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.
Nagyon tetszett, újabb élménnyel lettem gazdagabb!