Megcsináltam! Elkészült az első könyvem, amely nemcsak címében több mint útikönyv. Nekem sokkal több egy könyvnél! Mérföldkő az életemben, éppen úgy, mint a sok tanulás utáni munkába állás, a házasságkötésünk vagy a Németországba költözésünk volt. Mérföldkő úgy is, mint másoknak a gyermekáldás, vagy a nyugdíjba vonulás.
Ma, amikor elkezdődik az olvasókkal való találkozás, beszélgetés a könyvről, az igazi megmérettetés, akkor nekem is számot kellett vetnem azzal, hogy mit kaptam én, mit kaptunk mi fotós férjemmel a könyvem főszereplőjétől. Gyorsan leírtam tíz dolgot, ami elsőre az eszembe jutott ma reggel a könyvre és a tóra gondolva.
Aktivitást kaptam, mert nem ültünk otthon a hétvégeken, hanem rendszeresen kirándultunk. Aktivitást szellemileg, mert állandóan tornáztattam az agyam. Gondolkodtam, hogyan, milyen formában írjam le az élményeimet, kutakodtam időben és térben, fogalmazgattam és átfogalmaztam.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Az aktivitással együtt érkezett az egészséges élet is. Gyalogoltunk, kerékpároztunk, láttuk hogyan sportolnak mások, követtük őket. Rátaláltunk helyi termékekre, s sokszor fogyasztottunk helyben termelt gyümölcsöket, zöldségeket, tóból kifogott halakat.
Barátságokat kötöttünk és barátságokat mélyítettünk el. A közös felfedezés összekovácsolja a benne résztvevőket. Mi ezt átéltük, akik velünk tartottak egy-egy kirándulásra azokkal a mai napig emlegetjük a közösen felfedezett szobrokat, várakat, kastélyokat és meredek emelkedőket. Közös élményeink közös múlttá álltak össze.
Megértettük és megéreztük a békés egymás mellett élés fontosságát és jelentőségét. Amikor a tóparton elmosódnak a határok, amikor a svájci, a sváb, az alemann, a bajor, s az osztrák sógor képes egy közös cél, a Bodeni-tó védelme, népszerűsítése, s élvezete érdekében összefogni, közösen gondolkodni, s tenni, akkor az a külső szemlélőre, ránk is pozitív hatással van.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Történelmet, múltat kaptunk egy idegen országban. Az épületek, a múzeumok, a cölöpházak maradványai, a hagyományok, s a rájuk épült ünnepek már nemcsak lapokra írt, távoli ismeretek voltak, hanem a mindennapi életünk részévé, kultúránk, multikulti cooltúránk fontos alkotóelemeivé váltak.
Megtudtam, hogy a kalandozó magyarok egészen Sankt Gallenig, a Bodeni-tó északi részéig eljutottak, s miattuk kellett a híres könyvtár könyveit Reichenaura menekíteni. Lehet, hogy nem éppen büszkeségre ad okot, de mindenképpen tanulságos a magyarok és Európa viszonya tekintetében.
Kiderült, hogy számomra a legjobb sajtot a tó párája, az Alpok levegője, s a kettő között elterülő dombság legelői táplálta tehenek tejéből készítik. Az Appenzeller sajt az én sajtvilágom közepe.
Megtanultunk jó vendéglátónak lenni – reméljük, hogy nemcsak mi gondoljuk így! A barátok és családtagok mindig nagy örömmel térnek vissza, s otthon a Bodeni-tóról, mint csodáról mesélnek.
Ráébredtünk, hogy nekünk már nem kell a mennyországért imádkozni, mert mi már most is a mennyországban élünk!
S végül, megtudtam, hogy képes vagyok útikönyvet írni. Hogy mekkora sikerrel azt a most következő napokban, hetekben döntitek ti el, kedves Olvasóim.
Fotó: dr. Szalai Krisztián
Köszönöm Bodeni-tó!
A következő napokban ezeken a helyszíneken találkozhatsz velünk:
Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: