1.0Élet sójahttps://eletsoja.cafeblog.huBagó Tündehttps://eletsoja.cafeblog.hu/author/bago_tunde/<h2 style="text-align: center"><strong>Egy felejthetetlen ország és a fjordjai</strong></h2> <h2 style="text-align: center"><strong>I. rész - Az indulás </strong></h2> <p style="text-align: justify"> Kedves Olvasóim, most eddigi életem egyik legnagyobb utazással kapcsolatos kihívásáról szeretnék írni. Több részből álló úti sorozatot nyújtok most át Nektek, a római bejegyzéshez hasonlóan azzal a szándékkal, hogy segítsem egy új úti cél kitűzését és az út megvalósítását.</p> <p style="text-align: justify">Kilenc éve ismertem meg a férjemet, akivel már az első beszélgetés alkalmával szóba került Norvégia. Egyetemistaként járt kint egy körúton és azóta nem tudja kiverni a fejéből azt a sok szépséget, amit ott látott. Éveken keresztül mondogatta, hogy menjünk el Norvégiába, de sajnos kellett pár évet dolgozni, mire igazán gondolni mertünk rá.</p> <p style="text-align: justify">Egy februári vasárnap délután szörfözgettem a neten, láttam képeket Norvégiáról</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/08/kepeslap1.jpg"><img class="alignnone size-full wp-image-175" title="kepeslap1" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/08/kepeslap1.jpg" alt="" width="450" height="313" /></a></p> <p style="text-align: justify"><!--more--></p> <p style="text-align: justify"> és megszólaltam, hogy akkor most nyáron utazzunk Norvégiába, erre az életem nagyobbik fele rám csodálkozott „Hová?”, „Hát Norvégiába!” – mondtam, s már kerestem is a megfelelő időpontot, szállást, utazási lehetőséget. Egy délután szerveztem meg az utazás alapjait. Hogyan? Nem, kedves Olvasóim, nem mentem be egyetlen utazási irodába sem, hanem fogtam a laptopot, gyerünk az internetre, s irány Norvégia.</p> <p style="text-align: justify">Először is ideális időpontot kellett találni!</p> <p style="text-align: justify">S mivel egy északi országról van szó – s elsőre talán nem a legnagyobb télben kellene menni – a nyárra szűkítettem a kört. Miután a munkahelyem nyárra adja ki a leghosszabb szabadságot, így a kérdés eldőlt, július végén indulunk. Az, hogy mennyi időre megyünk, meghatározza az is, hogy mivel menjünk. A repülő kényelmes, ha egy várost akarunk megnézni, vagy, ha lehet autót bérelni olcsón, mint az USA-ban. Nem lehet, mármint olcsón autót bérelni, s ha már elmegyünk oda, akkor nem elsősorban várost akarunk nézni, hanem a természeti csodákat.</p> <p style="text-align: justify"> <a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/08/kepeslap3.jpg"><img class="alignnone size-full wp-image-177" title="kepeslap3" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/08/kepeslap3.jpg" alt="" width="350" height="234" /></a></p> <p style="text-align: justify">Akkor vigyük a saját svéd csodaautónkat, döntöttük el. Hamar összeállt a kép, elautózunk Mosonmagyaróvárra, s kedvenc <a href="http://www.szallasinfo.hu/lunczer/index.php" target="_blank">határmenti vendégházunkban</a> megszállunk (már többször szálltunk meg náluk, jó kiinduló pont) egy éjszakára, onnan irány másnap Dánia, Kolding. Alvás, majd tovább egy lendülettel Oslo, ott maradunk 3 éjszakát, továbbrepülünk (azaz autózunk) Trondheimig, ott is maradunk 3 napot, lecsorgunk Bergenbe, ott töltünk újabb 3 napot (szeretjük a 3-as számot), azután pedig ahol elfáradunk alszunk egyet (kettő lett belőle) és majd hazaérünk valamikor (<a href="http://g.co/maps/gq8wt" target="_blank">Megnézem térképen</a>). Gyors kilométer számítással kiderült, hogy ez bizony legalább 6-7ezer kilométer. Na ezért gondolom azt, hogy ez kihívás. Kihívás volt Nekünk, mert 7 országon mentünk keresztül, s volt, hogy 12 órát vezettünk, kihívás volt az autónak (meg se kottyant neki), s kihívás volt a szülőknek, hogy kövessék, hol is vannak ezek a „gyerekek” most éppen!?</p> <p style="text-align: justify">A következő szervezésre váró pont a szállás. Norvégia nem olcsó ország, mármint Nekünk (ez a tézis ott csak részben igazolódott be, de erről majd később). Mi kicsit kényelmesek vagyunk, szeretünk biztos ágyat magunk alatt tudni, s nem tudunk lemondani az alapvető higiéniáról sem. Megkerestük a legolcsóbb <a href="http://www.p-hotels.no/photels/english/" target="_blank">hotelt</a> (magyar viszonylatban három csillagosnak mondanánk), s csodák-csodájára mindhárom városban volt ugyanannak a hotelláncnak egy tagja. Lefoglaltam az interneten és még ugyanazon a délutánon (még mindig az a februári vasárnap délután van) le is leveleztük velük, hogy pontosan mit takar a foglalás, hova parkolhatjuk az autót, s rugalmasan tudják-e kezelni az érkezést és távozást (persze, hogy rugalmasan tudják kezelni, ezek Norvégok, s nem ….. – bocs nem bántok meg senkit, mindenki be tudja fejezni a mondatot saját kútfőből). Mire este lett már az is kiderült, hogy Norvégiáról útikönyvet csak angolul fogunk találni, kivéve azt az egy magyar nyelvűt, amit még valamikor 1976-ban írt valaki, aki egy Zsigulival vágott neki e csodás északi országnak.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/08/kepeslap2.jpg"><img class="alignnone size-full wp-image-176" title="kepeslap2" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/08/kepeslap2.jpg" alt="" width="350" height="234" /></a></p> <p style="text-align: justify">Nem fogsz ki rajtunk, te ország, gondoltuk, megrendeltünk egy angol könyvet, a már említett kedvenc útikönyv sorozatomból (<a href="http://www.amazon.com/Norway-Eyewitness-Travel-Guides-Evensberget/dp/0756661463/ref=sr_1_1?s=books&ie=UTF8&qid=1315858313&sr=1-1" target="_blank">Szemtanú</a>). A vacsoránál már csak arról beszélgettünk, hogy mennyi pénzt is kell még gyűjtenünk, hogy biztonsággal indulhassunk neki az útnak, s mit tudunk magunkkal vinni, ami költséghatékonnyá teszi az utat. Volt négy és fél hónap az igazi felkészülésre. Rendeztük a közbeeső dán szállást, kiszámítottuk az útdíjakat, beszereztünk vízálló dzsekit, cipőt, autónkat átvizsgáltattuk (megjegyzem egy héttel az indulás előtt megrepedt a szélvédőnk, de hála a szerviznek, amikor megtudták mi előtt állunk, két nap alatt szereztek új szélvédőt, majdnem onnan, ahova mentünk, s berakták). Elmentünk az általam már emlegetett jó kis METRO áruházba, s bevásároltunk pár karton vizet, egy-két doboz csokit (mert ugye a legjobb útitárs a sportszelet), csomagolt szalámit, s halkonzervet. Később egy fjord partján falatozva rájöttem, hogy azt a halat vittük vissza, amit ott fogtak és csomagoltak, de bizonyára nem volt ellenére. Férjem összerakta a szokásos gyógyszeres csomagot (<a href="http://blog.us2.list-manage.com/subscribe?u=2c5453f877b2e9ab51100376a&id=11aded8e76" target="_blank">Ha szeretnéd megtudni a tartalmát, kérd a pár szem sót itt!</a>) és cd gyűjteményt, mint elmaradhatatlan kellékeit az utazásainknak.</p> <p style="text-align: justify">Ekkorra már szó szerint tudtuk az útikönyvet és kész programtervünk volt, arra vonatkozóan, hogy hol mit nézünk meg, s milyen gasztronómia csodákat kóstolunk meg.Tudtuk, hogy meg akarjuk érezni az északi hangulatot és olyan élményeket szeretnénk becserkészni, amelyek egy életre szólnak. Természetesen ki kellett választani a legmegfelelőbb biztosítást (nekünk, az autónak és a csomagoknak, mint utólag kiderült, ha csak Norvégiába megyünk – nem vágunk át fél Európán -, akkor eltulajdonításra nem igen kellett volna semmilyen biztosítást kötni).</p> <p style="text-align: justify"> Miután minden készen állt az indulásra, elindultunk.</p> <p style="text-align: justify">Induljatok velem el ti is Kedves Olvasóim egy csodálatos utazásra Norvégiába, hamarosan. Figyeljetek, mert egyszer csak jelt adok és akkor mindenki a fedélzetre – akarom mondani be az autóba -, s indulás.</p>richhttps://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/08/Vossi-vízesés-150x150.jpg150150