1.0Élet sójahttps://eletsoja.cafeblog.huBagó Tündehttps://eletsoja.cafeblog.hu/author/bago_tunde/<p style="text-align: justify">Az előző napi eső képezte tócsák még párologtak a reggeli napsütésben, amikor csillagász barátunkat és feleségét a Rajna partján, Kölnben felvettük és elindultunk Effelsbergbe. Az út, dombok és aprócska német városok között vezetett, leparkoltunk egy erdő szélén és nem hittünk a szemünknek. Lali büfékocsija, az Üvegtigris pontos mása állt a rádióteleszkóphoz vezető utat mutató tábla mellett. Miután magunkhoz tértünk, elindultunk a völgybe, ahol egyszer csak egy óriási, parabola antennára emlékeztető rádióteleszkóp rajzolódott ki.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/DSC1071.jpg"><img title="_DSC1071" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/DSC1071.jpg" alt="" width="536" height="800" /></a></p> <p style="text-align: justify"><!--more--></p> <p style="text-align: justify">Csillagász barátunk lelkesen magyarázta nem kevésbé lelkes hallgatóságának, azaz nekünk, hogy ez a világ második legnagyobb mozgatható rádióteleszkópja. A tányérjának átmérője 100 méter. Csak álltunk és néztük, amíg egyszer csak megmozdult. Egy monstrum, amely mozgásának finomsága egy Rolex óráéval vetekszik. A tányér megindult és beállt új pozíciójára. Félelmetes volt, ahogyan ennyi vas mozdult. Nem tagadtam meg egykori közbeszerző mivoltomat, amikor megkérdeztem, hogy vajon vannak cégek a világon, akik kifejezetten rádióteleszkópot építenek?! S, igen vannak, ugyanis a Föld különböző tájain nagyobbnál nagyobb tányérok figyelik az univerzumot, gyűjtenek adatokat egy olyan világról, amelynek paramétereit közönséges földi halandók már nem értik, csak a csillagászok. S egyszer majd összeáll egy olyan kép, amely választ ad arra a millió kérdésre, amely felmerül, amikor feltekintünk az égboltra. Visszaballagtunk Deutsche Lali büféjéhez és néhány szelet süti után tovább autóztunk <a href="http://www.bad-muenstereifel.de/" target="_blank">Bad Münstereifelbe</a>.</p> <p style="text-align: justify">Csobogó patak mellett kőkapun át sétáltunk be a város szívébe.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/DSC1087.jpg"><img title="_DSC1087" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/DSC1087.jpg" alt="" width="574" height="800" /></a></p> <p style="text-align: justify">Szó szerint a szívébe, az utca lüktetett, de nem a tömegtől, hanem az élettől. Éltek a macskakövek, a házak, a bokrok, az üzletek és az egész atmoszféra.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/utcareszlet.jpg"><img title="utcareszlet" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/utcareszlet.jpg" alt="" width="285" height="450" /></a></p> <p style="text-align: justify">Egyszerre éreztem azt, hogy megállt az idő a 15. században és azt, hogy itt soha nem áll meg az idő. Öt-hatszáz éves épületek között sétáltunk, a patak melletti domboldalon pedig a 14. századi várfal állt, olyan erőt mutatva, amely még most is képes lenne megvédeni a várost a betolakodóktól.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/DSC1095.jpg"><img title="_DSC1095" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/DSC1095.jpg" alt="" width="800" height="536" /></a></p> <p style="text-align: justify">Megmásztuk a dombot, s a várfalra könyökölve néztük a lábunknál elnyúló várost.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/DSC1129.jpg"><img title="_DSC1129" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/DSC1129.jpg" alt="" width="527" height="800" /></a></p> <p style="text-align: justify">Elképzeltem, milyen más lehet itt a hangulat napkeltekor, napközben és napnyugtakor. Mint, ahogyan más lehetett az egyes történelmi korokban is. Hajnalban csak a pékek, a sörfőzők és a hentesek járnak a macskaköves utcán, amikor az egész napi terméket kezdik előállítani. Azután jönnek a koránkelők, s akiket a gazdájuk küldött friss kenyérért, kolbászért és sörért. A várból is lecsoszog az öreg szakácsné, hogy biztosan a legízletesebb darabot kapja meg a hentesnél. Megtelik az utca munkába igyekvőkkel, akik mindig vetnek egy pillantást a csordogáló patakra, s fülükben egész nap ott időzik a románkori templom harangjának zenéje.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/DSC1132.jpg"><img title="_DSC1132" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/DSC1132.jpg" alt="" width="800" height="497" /></a></p> <p style="text-align: justify">Délelőtt valamennyi üzlet kinyit, kipakolják az árut a bolt elé, gyönyörű kelmék, virágok, gyümölcsök, hasznos és haszontalan dolgok. A meszelt falú, faberakásos épületek között már egyre több a járókelő,</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/DSC1175.jpg"><img title="_DSC1175" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/DSC1175.jpg" alt="" width="800" height="633" /></a></p> <p style="text-align: justify">akik közül néhányan betérnek a jezsuita templomba egy imára, majd valamelyik várkapun keresztül távoznak a földekre vagy valamelyik közeli nagyvárosba.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/jezs_tmpl.jpg"><img title="jezs_tmpl" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/jezs_tmpl.jpg" alt="" width="298" height="450" /></a></p> <p style="text-align: justify">A déli harangszó a város lakóival együtt az egyik legrégebbi sörfőző étteremben talál bennünket. A sört 1450 óta főzik itt, s valószínűleg éppen ilyen régen érkezett ide Elzász-Lotharingiából a flammkuchen receptje is. A vágódeszkán felszolgált „lángos”. No nem a jó kis magyar piaci lángosra kell gondolni. A tészta hártya vékony, ropogós, a feltét pedig a lehető legkülönbözőbb. Eredetileg a kemence melegének a tesztelésére találták ki, de később söröző esték étke vált belőle. Isteni, s nagyon egyszerű, én ezt a receptet használom: <a href="http://www.nosalty.hu/recept/elzaszi-flammkuchen" target="_blank">flammkuchen</a></p> <p style="text-align: justify">Az ebéd közben nem tudtam szabadulni a képzeletem alkotta világból, ahol most éppen a XVIII-XIX. század hölgyei és urai készülődtek ebéd utáni süteményük és kávéjuk elfogyasztásához. Itt a cukrászat is legalább 300 éves, s nemcsak az épület, de a generációkon át továbbadott szakmai fogások is.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/cuki.jpg"><img title="cuki" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/cuki.jpg" alt="" width="357" height="450" /></a></p> <p style="text-align: justify">A délutáni napsütésben a várfal mellett sétálva, szemüket a városon pihentetve születhetett meg egykor és ma jónéhány házasság gondolata. Éppen úgy, ahogyan a táj házasságot kötött a várfallal, a várral és a várossal. S éppen úgy ölelik az ük-ük-ük apák leszármazottai, az egykori és mai cukrászok, pékek, sörfőzők szerelmüket magukhoz, mint ahogyan a környező dombok ölelik Bad Münstereifelt már több, mint ezer éve.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/templom_taj.jpg"><img title="templom_taj" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/templom_taj.jpg" alt="" width="450" height="281" /></a></p> <p style="text-align: justify">Nehezen engedett el bennünket is ebből az ölelésből a város, szívünk szerint kivettük volna az egykori várban kialakított apartmanok egyikét és élveztük volna még néhány napig a város különleges atmoszféráját.</p> <p style="text-align: justify"><a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/templom_taj2.jpg"><img title="templom_taj2" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/templom_taj2.jpg" alt="" width="301" height="450" /></a></p> <p style="text-align: justify">Bad Münstereifel a hely, ahol meg kell fordulnia egy valamirevaló turistának legalább kétszer és meg kell kóstolnia, hogy milyen a közel 600 éve folyamatosan főzött sör.</p>richhttps://eletsoja.cafeblog.hu/files/2012/07/Bad_Münstereifel_blog-150x150.jpg150150