1.0Élet sójahttps://eletsoja.cafeblog.huBagó Tündehttps://eletsoja.cafeblog.hu/author/bago_tunde/<p>Mi a szabadság? Szabadnak lenni az én világképemben azt jelenti, hogy szabadon megválaszthatom, hol élek, hová megyek, szabadon dönthetek az életemről, s szabadon elmondhatom a véleményemet. Szabadságom azonban nem korlátlan, határai csakis addig terjedhetnek, ahol még más emberek szabadságát nem korlátozom. De nincs is szükségem többre, köszönöm jól elvagyok ebben a szabadságban. Mert én szabadnak érzem magam. S ebben egészen 2015. november 13-ig megrendíthetetlenül biztos is voltam. Ma, két nappal a párizsi események után újra biztos vagyok benne, de az elmúlt napok nem voltak könnyűek. Miért is? </p> [caption id="attachment_3800" align="aligncenter" width="600"]<a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2015/11/france-63022_640.jpg"><img class="wp-image-3800 size-large" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2015/11/france-63022_640-600x474.jpg" alt="france-63022_640" width="600" height="474" /></a> Delacroix: A Szabadság vezeti a népet (1830)[/caption] <p>Egész életemben szabadnak éreztem magam, de igazából csak néhány éve vagyok igazán, úgy a szó legszorosabb értelmében szabad. Csak addig nem tudtam, hogy nincs igazi szabadságom. </p> <p>Gyermekként egészen biztos voltam benne, hogy szabad vagyok. Szerencsére nem voltak korlátozó, katonás szüleim, nem akartak sem kisajátítani, sem bezárni, sem magamra hagyni. Mindenhová elvittek magukkal, s még olyan helyekre is elengedtek, amely egy kommunista országban nem volt szokványos. </p> <p>Fiatal felnőttként kaptam meg először az igazi szabadság lehetőségét, mert megnyíltak a határok, s akár el is utazhattam volna, de akkor még nem tettem. </p> <p>Huszas éveim végén újabb lehetőséget kaptam a szabadságtól, mert megismertem a férfit, akivel a világot akartam felfedezni. S meg is kezdtük a feltérképezést. Utaztunk, amennyire tehettük, bár ez sem volt még igazi szabadság addig, amíg Európai Uniós állampolgárok nem lettünk. </p> <p>Az a nap volt talán a mi első, igazi szabadságélményünk. Nincsenek határok, nincsenek ellenőrzések, szabad letelepedés, szabad munkavállalás, szabad gondolkodás, szabad utazás. Évek óta élvezzük, mint turisták, hogy Európában szabadon mozoghatunk, szabadon élvezhetjük a sok-sok munkával, sok lemondással és időnként stresszel kiérdemelt pihenésünket. A nyáron úgy autóztunk Európában 6500 km-t, hogy egyetlen rendőr, határőr, vagy egyéb hivatalos személy nem kérdezte meg, hogy mit csinálunk itt. Na jó, nem is adtunk rá okot, mert mi tudjuk, megtanultuk otthon, a családban, az egyetemen, az életben, hogy a szabadság nem azt jelenti, bármit megtehetek. A szabadság az, hogy ha akarok, akkor reggelizhetek Párizsban, teázhatok Londonban és ehetek egy pizzát vacsorára Rómában. </p> <p>S most, 2015-ben, amikor már éppen elég sok ideje vagyunk EU állampolgárok ahhoz, hogy el is higgyük, szabadok vagyunk, akkor jönnek fiatalok, akik ki tudja miért egy fanatikus állam mellé állnak, veszélybe sodorják a szabadságunkat, megölik a honfitársainkat (mert nekem a francia is honfitársam, hiszen EU polgár vagyok én is és ő is). </p> <p>Mert aki az étteremben ült, vagy a stadinon mellett sétált, vagy elment a koncertre mind-mind úgy gondolta, hogy ő egy szabad ember, szabadon szórakozhat, szabadon utazhat, csak úgy, mint én. </p> [caption id="attachment_3799" align="aligncenter" width="600"]<a href="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2015/11/Pantheon_kilatas1_BW.jpg"><img class="wp-image-3799 size-large" src="https://eletsoja.cafeblog.hu/files/2015/11/Pantheon_kilatas1_BW-600x445.jpg" alt="Pantheon_kilatas1_BW" width="600" height="445" /></a> Fotó: dr. Szalai Krisztián[/caption] <p>Szombaton hajnalban sokáig nem tudtam elaludni, Párizs sármos helyei, ikonikus épületei, bohém szülöttei jártak a fejemben. A nap, amikor a Rodin múzeum belopta a szívembe magát, a nap, amikor az öreg torony rám kacsintott, a nap, amikor Versailles-ban királyok nyomában jártam, s végül az előző nap, amikor néhány fiatal férfi, egy fanatikus állam mögé bújva megpróbálta elvenni a szabadságomat. Rettegjek és ne utazzak? Ne menjek olyan helyekre, ahol sokan vannak? Ne élvezzem a kulturális színtereket? Hagyjam magam börtönbe zárni? </p> <p>Nem, nem tehetem, nem rémiszthetnek meg, mert akkor sikerült nekik. Sikerült elvenni a szabadságomat, sikerült megfosztaniuk az élvezettől, hogy lássam a világot, hogy kíváncsi turista legyek. Nem leszek rettegő utazó!</p> <p>Bízom benne, hogy olyan sokan érezzük és élvezzük már ezt a szabadságélményt, hogy tudjuk mit veszíthetünk, ha most beadjuk a derenkunkat bűnözöknek, terroristáknak. Mert szemernyi kétségem sincs afelől, hogy nem egy vallást, egy népet kell most elítélnünk, hanem egy olyan csoportot, akiknek fogalmuk sincs arról mi az igazi szabadság!</p>richhttps://eletsoja.cafeblog.hu/files/2015/11/france-63022_640-150x150.jpg150150