A nagy croissant leleplezés

Mi az a három szó, ami eszedbe jut Párizs, Franciország, s a franciák hallatán? Ugye nem kellett gondolkodni, amikor kimondtad?

Eiffel-torony, croissant, divat – igen, te is bent állsz a sorban, ahol én és sok-sok millió ember, akik ezzel a három szóval kezdik, s még vagy három tucatnyival tudják folytatni a felsorolást. Imádjuk a francia kultúrát, a francia gasztronómiát, a francia forradalom jelszavait, a francia látnivalókat és úgy összességében a savoir-vivre érzést, az élet élvezni tudását. 

Colmar – 2016. december 10. szombat délelőtt, helyszín: La Petite Venise egyik kávézója

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Croissant-t tesz le elém elegáns lazasággal a petit (kicsi) kávézó tulajdonosnője. Rápillantok a légiesen könnyű péksüteményre, amely szinte nem is érinti a tányért, hanem felette lebeg. Habozok a megérintésével, csak nézem, olyannak látom, mint a francia népet, könnyednek, elegánsnak, bohémnak, kifinomultnak. A szomszéd asztalnál egy idős úr előtt is egy croissant lebeg, amit éppen akkor tett le elé a pincérnő.

Különös, hogy nem is francia! – szólal meg németül a croissant-t nézve

Rápillantok és mint, aki ezzel engedélyt kapott a beszélgetésre, már bele is kezd a nagy croissant leleplezésbe.

Tudta, hogy van egy legenda, miszerint Bécs városa a pékeknek köszönheti, hogy nem sikerült a töröknek bevennie a várost?

Megrázom a fejem és már hallom is a történet folytatását. 

A törökök egy alagúton keresztül akartak bejutni a városba, amelyet éjszakánként fúrtak. Bécsben, ahogyan minden városban is, a pékek éjszakánként dolgoztak. A nagy csendben, ami a város felett honolt, meghallották a törökök alagútvájását kísérő zajokat, s hamarjában riadóztatták a katonákat, akiknek így sikerült megakadályozni az ellenség bejutását Bécsbe. Hálából a pékek megkapták azt a jogot, hogy török félholdra emlékeztető kifliket süssenek, amelyet a lakosság – a törököktől zsákmányolt – kávéjába áztatgatva fogyasztott reggelire. Talán ezzel is jelképezve győzelmüket az oszmán birodalom felett. 

Nevet egyet, miközben a croissant-ja végét megmártja a kávéjában. 

No, de ezzel nincs vége – mondja, s már meséli is tovább, hogyan lesz a bécsi kifliből francia croissant. 1770-ben, amikor Mária Terézia lánya, Marie Antoinette feleségül ment XVI. Lajos francia királyhoz, az udvarba magával vitte kedvenc pékjét, aki a félhold alakú kiflit ott is készítette a királynéjának. A félholdat, növekvő holdat a franciák croissant-nak mondják. Így hamarosan az udvarban, majd Párizsban, s végül az egész országban elterjedt az osztrák pékek kiflije, a croissant. 

Ma pedig az egész világ ismeri! Mit gondol, ha tudták volna a franciák, hogy nemzeti büszkeség, jelkép lesz ez a péksütemény, akkor is guillotine alá küldik Marie Antoinette-t? 

Újra nevetve mártogatja kávéjába a maradék croissant-ját. Én pedig csak tűnődöm, de legkevésbé sem Marie Antoinette fején, hanem azon, hogy vajon én miért nem tudtam ezt a történetet? Talán mert a croissant már franciább a franciánál? Vagy mert a bécsi kifli inkább volt olyan, mint a mi magyar kiflink? Kevésbé leveles, inkább tömöttebb? S a franciák azért formálták légiessebbé, mert az egyszerűen jobban illett az ő életérzésükhöz? 

Megköszönöm a colmari reggeli kávéhoz csatolt történetet mesélőmnek és én nem mártom bele a kávéba, hanem egyszerűen beleharapok, hagyom hogy az ereimben végigszaladjon a savoir-vivre. Hálás vagyok a bécsieknek, s persze a törököknek, de az erdmény, akkor is francia. 

Amikor fotós férjem visszatér a La Petite Venise fotózásából, s megrendeli saját kávéját és croissant-ját, már kezdem is neki mesélni a nagy croissant leleplezést. 

Fotó: dr. Szalai Krisztián

Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.