A nő, aki megmentette Bécs legdiszkrétebb szállodáját

Azokban az időkben Bécsben, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia kedvelt császárnéja, Sisi meghal, nem messze a császári palotától egy hentes lányát már királynőként emlegetik, a Sacher Hotel királynőjeként.

Anna Maria Fuchs, a későbbi Anna Sacher 21 évesen megy feleségül annak a Franz Sachernek a fiához, aki Metternich főherceg számára elkészítette a legendás, csokoládés, baracklekváros tortát 1832-ben. De ezt a történetet mindenki ismeri!

Azt azonban sokkal kevesebben tudják, hogy Anna még akkor is nagyon fiatal, amikor férje, Eduard Sacher magára hagyja egy óriási hotellel, annak elit és diszkrécióra számító vendégeivel, a Sacher-tortát készítő apjával és két kisgyermekkel. Nem csoda hát, ha az ifjú hölgynek hamarjában úrként kell a sarkára állnia. A XIX. század utolsó éveiben, amikor átveszi a szálloda irányítását, egyáltalán nem volt szokványos, hogy fiatal nők vállalkozásokat vezessenek személyes részvétellel. Anna azonban – francia bullterrierjei és egy jó Regalia media szivarka társaságában – állandóan a vendégek és az alkalmazottak között volt, személyesen felügyelte vállalkozását. Bécsi legendák szerint, számos alkalommal jelentette ki: “az úr ebben a házban én vagyok”.

A hotelt már férje Eduard is luxushotelnek, az arisztokrácia kedvelt találkozóhelyének, vagy éppen titkos légyottjainak építette a bécsi Operházzal szemben. Anna vezetése alatt pedig, már a politikai, a diplomáciai, a gazdasági elit és a művészek kedvelt helyévé is vált. Vendég volt itt sűrűn Rudolf trónörökös, Gustav Klimt, Mahler és a sort csak akkor tudnánk teljessé tenni, ha megnéznénk Anna Sacher autogram-gyűjteményét, az asztalkendőkre kért aláírásokat. 

< >

Anna egy virágzó vállalkozást vett át férjétől, de az ő marketinges zsenialitása nélkül bizonyára a hotel nem maradt volna továbbra is sikeres. Meglátta a lehetőséget a tortákon kívül számos olyan dologban, amellyel a gazdagság ellenére kötöttségek között élő arisztokráciát szolgálhatta ki. 

Ilyen lehetőséget teremtett azzal, hogy az egyik szomszédos méteráru üzletet titkos átjáróval kötötték össze a Sacher Hotel kávézójával. S hogy miért? Az arisztokrata hölgyeknek vásárolni igen, de kávézni – legfőképpen egy hotelbe – nem volt szabad egyedül, kísérő nélkül betérniük. Az üzletből azonban úgy juthattak át a hotelbe, vagy annak kávézójába, hogy a bécsi “közönség” meglátta volna őket. 

Anna a hotel luxuskörülményein túl óriási hangsúlyt fektetett a gasztronómiára, amelyben számíthatott apósa, a híres torta készítő segítségére is. Franz Sacher haláláig kísérletezett saját kulináris laborjában receptekkel, amelyeket Anna a hotelben kiviteleztetett és nyerte meg vele az úri közönséget. 

Szinte hihetetlen, de már a XIX. században házhozszállítást is vállaltak, (nemcsak a császári udvarnak, akik az egyik legnagyobb megrendelőnek számítottak, hiszen Sisi legendásan szerette a csokis, lekváros süteményt), ahogyan ma is megtehetjük, hogy – akár külföldről is – rendelünk a híres Sacher Hotelből egy Sacher-tortát. 

< >

S, hogy miért is hoztam el nektek ezt a történetet? Nemrég megjelent egy könyv, Rodica Doehnert tollából, Das Sacher – Die Gesichte einer Verführung (A Sacher – Egy csábítás története) címmel a német könyvpiacon, amelyből a ZDF televízió kétrészes filmet készített. Remélem, hogy hamarosan mindkét alkotás a magyar közönséghez is eljut, mert általuk nemcsak a Monarcia arisztokratáinak, művészeinek életébe, hanem a Sacher Hotel mindennapjaiba, Anna Sacher fantasztikus vállalkozásának rejtelmeibe is betekinthet mindenki. 

 A hotel ma, 87 évvel Anna Sacher halála után – köszönhetően a jelenlegi tulajdonosoknak – megőrizte arisztokratikus hangulatát, egyediségét gasztronómiában és diszkrécióban. Aki Bécsben jár, annak nem szabad kihagynia egy látogatást a kávézóban, amellyel belépőt is nyer a XIX. századvégi “boldog békeidők” falai közé. Ha vendégek nem is lehetünk az árában is luxus szállodában, de egy szelet Sacher-torta és kávé mellett biztosan találkozhatunk Anna Sacher karakán, korát meghaladó, szivarozó szellemével. Csak óvatosan lépkedjünk, fel ne bukjunk bullterrierjeiben! 🙂  

Fotók forrása: Sacher hotel weboldala

Ha tetszett a cikk és szeretnél velem utazni máskor is, akkor kövesd az Élet sója blog Facebook oldalát, ahol bejárjuk az egész világot, s megosztjuk a tapasztalatainkat.