Egyes olasz városoknak van becenevük. Mindenki hallotta már, hogy Róma az Örök város (la cittá Eterna), vagy Velence a Derűs (la Serenissima), Firenze a Szépséges (la Bella). Bolognának három ilyen beceneve is van: a Tudós, a Kövér és a Vörös (la Dotta, la Grassa, la Rossa). Általános információkhoz egy városról hozzájuthatunk az útikönyvekből, de a… Tovább »

A kolumbiai embereknek gyönyörű fogaik vannak, de nem is csoda, mert még a munkahelyen is minden evés után tisztítják. Alig hittem a saját szememnek, ahogy sorban állnak a munkahelyi mosdók előtt, s várják, hogy fogat moshassanak – még most is érzem a döbbenetet Gabi hangján, ahogy erről beszél.  Gabi három éve él Kolumbiában a párjával,… Tovább »

Rántott csirkét csak vasárnap eszünk, a hét többi napján isten ellen való vétek lenne – mondta a nagymamám gyermekkoromban. Nem értettem szegény jó mamám ilyen jellegű ételbeosztásait, s azt hiszem, ha élne, akkor nagyon meglepődött volna, hogy péntek este rántott csirkét ettünk Stájerország fővárosában, Grazban. Mi viszont megértettük ott, az étteremben a vasárnapi rántott csirke… Tovább »

Gyógyító óceán, festői tengerpart, különleges sziklaképződmények, kellemes klíma, óriási hullámok, halpiacok, s császári lakosztályok várják a turistákat a Vizcayai-öbölben. Európa nemesi családjainak és Észak-Amerika gazdag turistáinak kedvelt célpontja volt már XIX-XX. században is a francia üdülőváros, Biarritz. Részben ezért is került fel az én francia bakancslistámra is a hely, hiszen semmit nem szeretek jobban, mint… Tovább »

Sacher ölelkezik tiroli Nuss-al, miközben Dobos ujjával a műszerfalon dobol és figyeli őket. Cheesecake-hez senki nem szól, mert ő a különc, ő az amerikai gyerek. A csokibarna autó pedig száguld az autópályán, maga mögött hagyva városokat és országokat, hogy mielőbb a konyhánkban parkolhasson. Imádjuk a csokis süteményeket! A férjem szerint csokis süti nélkül lehet élni,… Tovább »

Játsszunk utazási irodás társasjátékot, amelyből kiderül, hogy melyik az az európai ország, amely megváltoztathatja az életed, elrabolja a szíved, s megsózza a napjaidat.  Van, akinek csak egy kedvence van, de azért mindent odaadna! Megtanulja azt a nyelvet, megkóstolja az ételeiket, rendszeresen issza a borukat, s folyamatosan oda vágyik. Beleássa magát az ország múltjába, s jelenébe…. Tovább »

Csaknem három évtizeddel a rendszerváltás után észreveszi-e a turista, hogy az egykori szocialista blokk országaiban jár? A fallal és a vasfüggönnyel együtt lebontásra kerültek-e szokások, beidegződések? Miben kell még sokat változnia a Keletnek, ha fel akar nőni a Nyugathoz?  Ezek és ehhez hasonló kérdések tartoznak azokhoz a tapasztalatokhoz, amelyeket pár hete szereztem az egykori NDK… Tovább »

Vannak akik meztelenül szeretnének vacsorázni? – teszik fel sokan a kérdést, amikor egy új étteremtől hangos nyugati sajtót olvassák. A válasz pedig az, hogy igen, nagyon is sokan akarnak étteremben nudizni. Legalábbis erről tanúskodik, hogy a világ első nudista étterme után már a megnyitó előtt hónapokkal több, mint 20ezer ember érdeklődik.  Ennyien iratkoztak fel ugyanis… Tovább »

Pár éve indultak útjukra a gasztronómiai utazások. Főzőtanfolyamok autentikus környezetben, utazás a helyi termékek nyomában, bor-, whisky- és sörtúrák. A német Geo magazin által kiosztott Arany Pálma díj keretében rövid-, városi és ínyenc utazások körében három, a korábbi gasztronómiai túrákból kinövő, s azokon jóval túl is fejlődő utazást díjazott. Lássuk, hogyan tanulhatjuk meg egy utazás… Tovább »

Dániába érkezni eleinte nem jelent különbséget Észak-Németországhoz képest. Barna, aprótéglás épületek, sík vidék, erősödő szél. Majd egyre több lesz a zászló. Mindenhol, lakó- és nem lakóépületeknél, városokban és tanyákon, szigorú szabályok szerint fel- és levonva tarkítják a tájat és jelképezik a nemzeti büszkeséget. S ekkor már hamisítatlanul éreznünk kell, hogy Dániában vagyunk.  A szelek istenei… Tovább »

Az utazások fontos velejárója – legalábbis a mi kis családunkban – az adott régió, ország kulináris felfedezése is. Nagy örömmel vesszük, ha már a szállásunkon ízelítőt kaphatunk a hely gasztronómiai kultúrájából, de mi magunk is szívesen fedezünk fel helyeket. Egy barátunk egyszer a következőket mondta: Hogyan választjátok ki az éttermet, ahol esztek? Nektek mindig sikerül… Tovább »

A francia Riviéra, a Cote d’Azur egy felkapott turisztikai célpont. Éppen ezért sokan azt mondják, hogy oda utazni már túlságosan közhelyes. Az igazi utazók kevésbé giccses helyekre járnak. Valóban? Persze ez attól is függ, hogy ki az igazi utazó!? Mi, én és a férjem valóban sokat utazunk, s így mennyiségi értelemben biztosan igazi utazónak számítunk…. Tovább »

Árgus szemekkel vizsgálom a külföldi újságok rólunk, magyarokról szóló híreit, s amikor ilyen címet látok egy külföldi lapban, akkor nagyon büszke vagyok: “Magyarország, egy új ország az élvezeti horizonton”. Gasztronómia és borkultúra Magyarországon – ez az, ami felkeltette egy német Gourmet-fesztivál szervezőinek a figyelmét. Éppen itt volt az ideje. No persze Magyarországon ez nem hír,… Tovább »

Az elmúlt két évben, amióta járjuk Dél-Németországot és Svájcot, próbálunk minden kirándulás alkalmával egy helyi ételt is megkóstolni, mert hiszen a gasztronómia is az Élet sója része. Itt a blogon is többször kértétek, hogy mutassak be helyi ételeket, amelyek otthon is elkészíthetőek. Ennek most, hogy már én is egyre közelebb kerülök a német és svájci… Tovább »

Bizonyára voltatok már úgy, hogy elérhető távolságban hevert egy csoda hozzátok, s mégis jó ideig nem vettétek észre. Mostanában, amióta az a munkám, hogy felfedezzem a környéket, naponta találok újabb és újabb csodákat a Bodeni-tó környékén. Németországban az autók rendszámai alapján tudni lehet, hogy hol él a tulajdonos, legalábbis melyik nagyvárosban, vagy régióban. Mi, akik… Tovább »

Advent idejére mindenképpen példaértékű számomra az a színész, akit én gyermekkoromban egy egyszerű sorozat orvosaként ismertem meg. Majd felnőttként, először a Szegedi Szabadtéri Játékok alkalmából, mint III. Richárd kápráztatott el, később pedig számos darabban a Nemzetiben. Az elmúlt évben viszont filmekben (Kaméleon, A vizsga) győződtem meg róla ismét, hogy milyen nagyszerű színész. Kulka János, színművész… Tovább »

Nem szeretem a január hónapot, pontosabban nem szerettem. Most ugyanis elhatároztam, hogy szeretni fogom. Ezért teletűzdeltem olyan programokkal, amelyek az évnek ebben, a hosszú és hideg hónapjában is felüdítenek. Egy ilyen napról írok most Nektek, hátha kedvet kaptok és utánam csináljátok. A szombat mindig a legnyugodtabb nap a héten. Nincs koránkelés, nincs rohanás, s este… Tovább »

Nagymamáim és anyukám Karácsonykor nem bejglit sütöttek, hanem dióval és mákkal töltött kalácsot. Emlékszem, akkor még nem voltak dagasztó gépek és kézzel dagasztották a tésztát, Esküdtek rá, hogy az úgy lesz az igazi. Sokáig én is kézzel készítettem, de sajnos az egyre szűkölő szabadidő miatt áttértem a gépi dagasztásra. Nagyon finom lesz, de nekem valóban… Tovább »

                                                                                                             … Tovább »

Kedves Olvasóim! Az új oldal tiszteletére most más lesz ez a bejegyzés. Egy novellát kaptok ajándékba, amelyben egy kicsit csöpögős történeten keresztül kalauzollak Benneteket végig Luxemburgon, a számomra oly kedves országon és fővárosán.  Feltöltök egy videót is, amely a novella helyszíneit örökíti meg, hang is jár hozzá, ezért ne feledjétek bekapcsolni a hangszórót.  A történet… Tovább »