Gyermekkorom óta problémáim vannak a hegymenettel. Sík terepen bármikor, bármennyit (na jó, ésszerű határokon belül), de ha már emelkedik a terep, akkor én nyögök. Maradandó emlék lesz mindig, amikor alföldi gyerekként a Kékesre vittek a szüleim kirándulni. Hát, hogy is mondjam, kellett apukámnak egy ideig szépen, majd határozottan agitálnia, hogy felmenjek gyalog a legmagasabb magyar… Tovább »