Nyári meleg májusban, ebéd utáni álomkór, izzadságcseppek a hátamon és egy ügyintézésekkel terhelt délelőtt. Nem is történhetne jobb velem, mint enni Gyulán egy fagyit. Ráveszem a családot, hogy most szakítsunk az évtizedes hagyománnyal, s ne a Kézműves cukrászda Városház utcai fagyizójába menjünk, hanem a Százéves Cukrászdába. Gyermekkoromban jártam ott utoljára, mert aztán meghódította a várost,… Tovább »